![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
okami_huA szokásos agymenés, Kírával közösen. Aki elolvassa, lesszíves hozzászólni... bétázni tettem fel, ugyanis. Hajnalban az embernek az édes anyanyelve sem tökéletes. Movieverse.
Űrdongó vidáman, energiától telve szökdécselt a sziklákon. Rendes volt Jazztől, hogy elengedte őket. A kadétok túlélőtúrán voltak; a főtörzs azért hozta ide őket, egy véletlenszerűen kiválasztott, nem beépítet területre, hogy megismertesse velük a bolygó minden arcát. A tábort már felhúzták, pihentek egy kicsit, aztán Jazz kiparancsolta őket az ismeretlenbe, hogy takarodóig kedvükre bóklásszanak. Olajfolt és Plazmafelhő egykettőre eliszkoltak; Jazz rázta is a fejét, de hát ez várható volt. Az óvatos Fürkész precízen haladt előre, analizálva mindent, míg Sugárvető, Dongóhoz hasonlóan, a sziklák felé indult, hogy meghódítsa a hegyet.
A területet nehéz volt belátni az elszórt sziklacsoportoktól, az érzékelőket pedig a különböző érctartalmak tompították, de mindez természetes volt - a domb oldalán fémesen csillogó építmény már kevésbé. Magányosan meredt az égre, és ha nem lett volna egy alacsony frekvenciájú energiamező körötte, mindenki lakatlannak hitte volna - amit a várostól való távolsága is alátámasztott.
Dongó pislogott. Épület, itt...? De hát... Nem véletlenül jöttek ide. Mit keresett egy gondosan megkonstruált lakhely itt ezen a Primus háta mögötti vadonban? Még ha valami katonai létesítmény lett volna - de a külső másról árulkodott. Bár látni lehetett védelem nyomait, az épület céljának egyértelműen nem volt köze semmi hivataloshoz.
A kis sárga mech-et elöntötte a kíváncsiság. Helyre kattintotta a sisakját, és óvatosan megindult előre. Ha civil építményről van szó, akkor úgysem eshet bántódása, ha meg nem... Hé, elvégre túlélni jöttek ide, nem? Biztos távolból, minden érzékelőjét az épületen tartva megállt, a földre kuporodott, egy jókora szikla mögé, és megpróbálta felmérni a terepet.
A távolban nem mozdult semmi, csupán a szellő kavarta a port. Az építmény körüli mező gyenge volt; nem tudott ideiglenes kisülést sem okozni, ha egy transzformer keresztezte. Maga az épület a domb oldalába épült, így legmagasabb tornya is belesimult a környezetébe. Viszont a sziklák furcsa mód elmaradtak egy idő után; akárki is volt a tulajdonos, nem akart fedezéket hagyni, ha látogatója akadt.
Talán valamiféle érzékelő mező lehet... Dongó megpróbálta meghatározni a frekvenciát. Ha sikerülne hasonló rezgéseket keltenie, akkor talán észrevétlenül átsurranhat, hogy közelebbről is szemügyre vegye a titokzatos épületet. Egy kis számítgatás után biccentett saját magának, és a másodlagos formájára váltott, egy karcsú kis légi járműre. Remélte, hogy sikerül észrevétlennek maradnia. Nekiindult hát, szorosan a talaj közelében maradva.
Ahogy hozzáért a mező széléhez furcsa bizsergés vette körül, de nem észlelt mást; úgy tűnt az álcázása sikeres volt. Azonban a másodlagos védelmi vonal rejtett volt, elfedte az első, és ahogy Dongó áthaladt rajta, néma riasztást küldött a ház belsejébe. Odabenn meglepett, vörös tekintet szegeződött a monitorokra; rég volt, hogy bárki is megpróbált meghívó nélkül bejutni a házba. Az aktív védelmi rendszert Megatron pár gombnyomással kikapcsolta miután megbizonyosodott arról, hogy a sárga repülőn túl más nem tartózkodik a ház közvetlen környékén. A bosszankodásba kíváncsiság vegyült; mit akarhat tőle...?
Dongó elégedetten, hangtalanul nevetgélt magában - nem szólalt meg semmiféle riasztó. Ki tudja, talán az épület pillanatnyilag lakatlan is... Visszaváltott harcos üzemmódba, és megindult a csillogó fal mentén. Nem állt szándékában behatolni - elvégre a törvény tiltotta az ilyesmit - ,de muszáj volt csillapítania a kíváncsiságát. Mikor egy ablakra bukkant, Dongó lábujjhegyre állt, és érdeklődve belesett. Odabent sötét volt, és a kis felderítő optikája bosszúsan megremegett. Aztán óvatosan befelé irányította a fényszóróit. Ládák, egy-két energon-kocka...
... vörösen izzó szempár. Megatron nagyúr rezzenéstelen tekintettel nézett vissza a betolakodóra egy hosszú pillanatig, majd sarkon fordult és hamarosan kinyílt a komplexum eddig rejtett ajtaja, egy ablakkal odébb.
Dongó nagy kék optikái csak még jobban elkerekedtek. A hátát a falhoz szorította, és riadtan kémlelt körbe. De nem volt fedezék a közelben, és a vörös szemek remek harcosokat jelöltek, olyanokat, akik elől nem sok esély volt elfutni. Uhum. Hát, talán megvédi majd az, hogy kadét, vagy, hogy túl fiatal még meghalni, vagy... talán Jazz rendes lesz, és Dongónak nem kell a képzés végéig a zuhanyzót takarítania.
Az ajtón kilépő alak ezüst-fehér páncélján megcsillant a nap, kiemelve magasságát, erőteljes felépítését. A félrebillentett fejen nem látszott semmiféle érzelem és a vörös fény se tűnt olyan fenyegetőnek itt a napfényben. Megatron végigmérte a nyugalma megzavaróját, majd oldalt lépett, ismét feltárva az ajtónyílást. - Azt hiszem, magyarázattal tartozol, akárki légy is. - Hangja nem tűrt ellentmondást.
Űrdongó lába remegni kezdett, bárhogy is próbált úrrá lenni félelmén, döbbenetén. A szempárból nem ismerte fel az alakot, de így már igen. - M-Megatron Régens Nagyúr...- dadogta halkan, és ösztönösen megpróbált kisebbnek látszani - ami nem is ment nehezen, hiszen az ezüstös mech kétszer akkora volt, mint a kis sárga felderítő. -N-nem tudtam, hogy ön van itt, uram, és nagyon sajnálom, hogy betolakodtam a területére... - lehajtotta a fejét. - Megérdemlem a büntetést, uram.
A félelemmel vegyes tisztelet jobb kedvre hangolta Megatront; bármi kétsége volt is a jövevénnyel kapcsolatban, az tisztán látszott, hogy nem kémkedni jött (vagy legalábbis nagyon rossz kém volt), és így nem jelentett veszélyt. A vörös pillantás megint végigfutott a sárga mechán, majd Megatron elhatározta magát. - Gyere - az ajtó felé intett -, odabenn elmondhatod mit kerestél itt.
Szüksége volt néhány hű követőre, olyanokra akik kérdés nélkül engedelmeskednek.
Dongó valóban ellenkezés nélkül követte a Régenst. Optimus Fővezér mellett Megatron kormányozta a Cybertron-t. Ők ketten irányítottak mindent, vállvetve, bölcsen és igazságosan; igaz fivérekként. Megatron rengeteg ifjú harcos példaképe volt, és bár Dongót inkább Optimus végtelen nyugalma és szelídsége vonzotta, azért ő is bálványozta Megatront. Nem igazán értette, a Régens mit keres itt, de ez nem az ő baja volt. Nem akarta, hogy az ezüst mech haragudjon. Nem akarta, hogy ostoba, minden lében kanál, alkalmatlan katonának tartsák.
Megatron hagyta, hogy az ajtó becsukódjon mögöttük, majd a komplexum egyik pihenőként használt szobájába vezette a fiatalabb mechát. Leült és hellyel kínálta a másikat is; elvégre nem kihallgatáson voltak, legalábbis formailag nem. A gondolatot egy futó mosollyal értékelte mielőtt visszairányította a figyelmét. Válaszokat akart. - Hogy hívnak és mit keresel itt, a senki földjén?
Az ifjú mech, becsületére váljon, nem ugrott fel, de kihúzta magát ültében. - Űrdongó a nevem, uram. Iacon Akadémia, Gamma évfolyamos kadét, hetes felderítő szakasz. Jazz főtörzsőrmester hozott ki minket ide. Túlélési terepgyakorlat, uram.
- Ah. Ez megmagyaráz néhány dolgot - bólintott Megatron. Sötét humor érződött ki a szavaiból, ahogy a helyzet komikumát észrevette: - Meg akartad tudni, túléled-e a birtokháborítást, Űrdongó kadét? - Megatron kényelmesebb pozícióba helyezte magát, egyenletesebben osztva el tetemes súlyát a széken. - Kíváncsiság, vagy túlzott büszkeség hozott ide?
Űrdongó a legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. - K-kíváncsi voltam, uram. Meglepett, hogy egy épületet találtam itt, Jazz főtörzsőrmester nem szólt róla. Nem akartam bejönni, igazán nem! Csak körbe szerettem volna nézni egy kicsit, és kideríteni, milyen objektummal állok szemben. - A hangja halkabb lett. - Jelenteni fogja az igazgatóságnak, ugye...? - Kegyelmes Primus, ki fogják csapni az Akadémiáról. Ilyesmire még nem volt példa. Csatornát fog takarítani a legrosszabb hírű városrészben, amíg elevenen meg nem eszi a rozsda...
Megatron nem tudta, miért élvezi ezt a beszélgetést annyira. Ha lett volna íze a hatalomnak, ami szétterült volna az összes íz-érzékelőjén, ahogy lassan kóstolgatta a kadétot, az ellenállhatatlan lett volna. Valami csípős, édes íz, mint az energoné...! De annak ellenére, hogy élvezte a helyzetet, nem volt kegyetlen. - Nem, nem fogom jelenteni - rázta meg a fejét. - Kár lenne egy ilyen tehetségért, nem gondolod?
Hatalmas, értetlenséggel teli kék optikák villantak rá, ahogy Űrdongó felnézett. Mi-? De hát... Elszúrta, és hagyta, hogy a kíváncsisága elterelje a figyelmét... - Én, uh, köszönöm, uram, de... Tudom, hogy ostobaságot csináltam. Meggondolatlan voltam, megzavartam önt, és ezért elnézést kérek.
- Ahogy mondtad Jazz főtörzs nem tájékoztatott titeket arról, hogy itt vagyok; érthető, ha úgy gondoltad, fel kell derítened az ismeretlen objektumot. Felderítőként elsődleges feladatod az információszerzés. - Megatron mosolyába borotvaél vegyült. - Ha valóban zavarnál, akkor nem invitáltalak volna be, Űrdongó, hanem hagyom, hogy a védelmi rendszer tegye a dolgát.
A sárga mech összerezzent. Védelmi rendszer... Hű, ez biztos valami komoly hely, talán a Régens személyes laboratóriuma, vagy ide jár edzeni... Ennek volt értelme. - Köszönöm, uram. Megtisztel, hogy kitűntet a figyelmével. - Egy kicsit hízelgett is a dolog; Dongóban felszikrázott a büszkeség, hogy maga a Régens beszélget vele... És éppen most dicsérte meg. Igen, ez határozottan jobb kedvre hangolta.
- Itt szoktam rendezni a gondolataimat, a város zajától távol - mutatott körbe Megatron nagyúr. - Még nem futottam bele olyan problémába, amit itt ne tudnék megoldani. - Persze, csak akkor, ha nem számítjuk Optimust, tette hozzá gondolatban a régens. De még abban sem volt teljesen biztos, hogy a fővezér probléma volt, vagy sem. De most Űrdongó volt itt, és Megatron szerette volna hasznosan eltölteni az időt; meggyőzni a fiatalt, hogy a Cybertronnak újításra van szüksége. - Habár... - feljebb húzta a vállát, gondosan figyelve a másik reakcióit -, néhanap túl sok lesz a béke és a csend, ami körülvesz. Olyan törékeny, és mégis opresszív... Gondolom, ismered ezt.
- Azt hiszem, igen, uram - bólintott Dongó. Szerette, ha a dolgok zajlottak, szeretett jönni-menni, a többiekkel bolondozni... A kiképzés sem volt rossz. Még az öreg fegyvermester lőgyakorlatai sem. Az unalomnál szörnyűbb dolgot el sem tudott képzelni.
A nagyúr bólintott. Még mindig óvatosan fogalmazott, de hangjából nem tudta eltüntetni az érzelmeket. A téma, mondhatni, szívügye volt. - Olyankor változás kell; valami, ami felráz minket a csend miatti tunyaságból, felvillanyozza testünk-elménk.
Dongó élénken figyelt; érezte, hogy a Régens valami fontos dologról beszél, csak még azt nem tudta pontosan, miről. - Igen, uram. Nem jó tétlenül ülni... Az nem tesz jót. - Hallotta ezt elégszer: aki nem gyakorol, nem tartja formában magát, az ellustul és beteg lesz, meglazulnak az izmai, a kábelezése, a csavarjai, megnyálkásodnak az áramkörei. Egyet is értett a tanárok intelmeivel.
- Nézz végig a városainkon, a bolygónkon - intett körbe Megatron egy királyi mozdulattal. - Évezredek óta tétlenül ülünk és várjuk, hogy az energon-forrás hozzánk jöjjön. Ha semmi munkával ezt értük el, mennyivel többek lehetnénk, ha tennénk is valamit!
A fiatalabb mech pislogott. Ez valami... nagyon komoly volt. - Hát... felhasználjuk a bolygó belső hőjét, kitermeljük a kristályokat, és a folyékony energont... Vagy nem erre gondol, uram? - Bár, az, hogy a Cybertron még ennél is szebb, és gazdagabb lehet, az szép gondolat volt.
- Nem egészen. Odakinn még számtalan energiában és nyersanyagban gazdag bolygó van - mosolyodott el Megatron. Micsoda megkönnyebbülés volt, hogy termékeny talajra hullanak a gondolatok. - Naggyá lehetne a népünk, ahogy végighódítjuk a világegyetemet!
- Felfedezni újabb bolygókat, és bányatelepeket létesíteni? - Dongó kezdett belelkesülni. A felfedezés zászlóvivői - a tudósok mellett, persze - a felderítők. Az új bolygók, új utak rengeteg lehetőséget tartogatnak azoknak, akik hősök szeretnének lenni. - Ez jól hangzik...
Ó, igen! Megatron vörös optikái fényesebbek lettek, ahogyan beszélt. - Felfedezni ha lakatlan és telepeket létrehozni rajta, ha lakott, behódoltatni... Igen, Űrdongó, ez egy fényes jövő lenne, talán az egyetlen, ami előttünk van. Vége lenne a stagnálásnak, a semmittevésnek, és végre lennénk valakik; hősök és győztesek lennénk!
Igen, ez csodálatosan hangzott... Fényes, győzedelmes jövő, még ragyogóbb városok, még több energon... De Űrdongó nem tudta figyelmen kívül hagyni azt az aprócska adalékot a történetben. - Behódoltatni, uram...? - Kérdőn nézett a Régensre. Ez a szó olyan negatív volt, sötét dolgokat sejtetett. Az alakváltók, Optimus-szal az élen, hittek a szabadságban. Mindenkinek joga volt szabadnak lenni. Ha egy népet behódoltat az újonnan érkezett, erősebb faj... akkor ott megszűnt a szabadság, nem?
Megatron nem vett észre semmi furcsát a kérdésben; Űrdongó még fiatal volt, kadétként még nem ismerhette igazán a stratégiát és a taktikát. - Igen - bólintott a nagyúr -, megelőzendő egy nagyobb háborút. A had- és tűzerőnk megvan - vörös optikái itt Dongóra villantak -, az Akadémián soha nem volt jelentkezőkben hiány, és az erőforrásokat az új bolygókból tudjuk pótolni. Megállíthatatlanok leszünk, ha egyszer elindulunk!
Megatron lelkesedése megnyugtató volt. Dongó tudta, hogy a Régens nem véletlenül került a posztjára: egyenes volt, szigorú, de igazságos, és mindig szem előtt tartotta a nép érdekeit. A fiatal felderítő még csak nem is sejtette, hogy valójában mi jár a másik fejében - egyszerűen elhitte, hogy Megatron jót akar. - Igen, ez valóban egy nemes cél, uram! - jelentette ki lelkesen. - Megvédhetnénk másokat, és cserébe energont nyernénk, új fajokat ismerhetnénk meg. - Az optikája ragyogott. - Szeretnék ott lenni én is...
- Ott leszel - bólintott Megatron, elégedetten. A fiatal mech lelkesedése kellemes volt, megnyugtató Optimus ellenkezésével szemben. A jövő elérhető lett, és Megatron elhatározása, hogy azt el is érje, megszilárdult. - A felderítők élén, elsőnként fogsz leszállni a felfedezett bolygókra, hogy majd fajtársaink ezrei kövessenek...! - Megatron hangja még egyszer bezengte a szobát, mielőtt végigmérte tetőtől talpig Űrdongót. - Bár előbb sikeresen le kell vizsgáznod.
- Azzal nem lesz gond, uram! - ígérte Dongó magabiztosan. -Jazz főtörzs szerint jó vagyok, és ha ő mondja, akkor úgy is van! Nagy megtiszteltetés volna önt kísérni. - Leplezetlen rajongással bámult a Régensre. Egy kicsit mindig is aggódott, hogy mi lesz majd, ha kikerül az Akadémiáról... De most már tudta. Hős lesz!
Megatron bólintott, majd felállt. - Jazz főtörzs általában tudja, mit beszél. És, ha jól sejtem nemsokára vissza kell térned; mielőtt ő maga jönne felderíteni, hogy hová tűntél el a semmi közepén.
- Á! Igaz! - Dongó felugrott, és feszesen tisztelgett. - Köszönöm, uram. Mármint, hogy... hisz bennem. - felforrósodott az arca. - Ön igazán ... - Nagylelkű? Fantasztikus? Magával ragadó...? - Ön egy igazi vezér.
Megatron arcán elégedettség és - talán - öröm látszott, ahogyan viszonozta a tiszteletadást. - Köszönöm, Űrdongó. De egy jó vezérnek jó követők kellenek, és te olyasvalaki vagy, akit büszkén fogok a magaménak tekinteni.
Űrdongó Szikrája felfénylett, forró energiával árasztva el a felderítő testét. Nem is tudott mit mondani, nem volt szava arra a határtalan örömre és büszkeségre, ami eltöltötte. Mélyen meghajolt, aztán sarkon fordult, és kisietett - mihamarabb haza akart térni az övéihez, a szakaszhoz. Nem volt benne biztos, hogy ma éjszaka képes lesz újratölteni... De azt tudta, hogy ezentúl még keményebben fog igyekezni, hogy ne csak jó legyen, de a legjobb.
Megatron hosszan nézett a távozó felderítő után, mielőtt az energiamezőt és egyéb védelmi rendszereket aktiválta volna. Kíváncsi volt, ha itt marad még egy napot, ahogy a kadétok is, Űrdongó vajon visszatér-e? Lelkesen és energiával telten, hogy Megatron akaratát végrehajthassa... Megatron elmosolyodott, ahogy a másnapra gondolt, és arra, hogy még mennyi taktikával próbálkozhat. Ígéretes volt a jövő.
~end of chapter one~
Űrdongó vidáman, energiától telve szökdécselt a sziklákon. Rendes volt Jazztől, hogy elengedte őket. A kadétok túlélőtúrán voltak; a főtörzs azért hozta ide őket, egy véletlenszerűen kiválasztott, nem beépítet területre, hogy megismertesse velük a bolygó minden arcát. A tábort már felhúzták, pihentek egy kicsit, aztán Jazz kiparancsolta őket az ismeretlenbe, hogy takarodóig kedvükre bóklásszanak. Olajfolt és Plazmafelhő egykettőre eliszkoltak; Jazz rázta is a fejét, de hát ez várható volt. Az óvatos Fürkész precízen haladt előre, analizálva mindent, míg Sugárvető, Dongóhoz hasonlóan, a sziklák felé indult, hogy meghódítsa a hegyet.
A területet nehéz volt belátni az elszórt sziklacsoportoktól, az érzékelőket pedig a különböző érctartalmak tompították, de mindez természetes volt - a domb oldalán fémesen csillogó építmény már kevésbé. Magányosan meredt az égre, és ha nem lett volna egy alacsony frekvenciájú energiamező körötte, mindenki lakatlannak hitte volna - amit a várostól való távolsága is alátámasztott.
Dongó pislogott. Épület, itt...? De hát... Nem véletlenül jöttek ide. Mit keresett egy gondosan megkonstruált lakhely itt ezen a Primus háta mögötti vadonban? Még ha valami katonai létesítmény lett volna - de a külső másról árulkodott. Bár látni lehetett védelem nyomait, az épület céljának egyértelműen nem volt köze semmi hivataloshoz.
A kis sárga mech-et elöntötte a kíváncsiság. Helyre kattintotta a sisakját, és óvatosan megindult előre. Ha civil építményről van szó, akkor úgysem eshet bántódása, ha meg nem... Hé, elvégre túlélni jöttek ide, nem? Biztos távolból, minden érzékelőjét az épületen tartva megállt, a földre kuporodott, egy jókora szikla mögé, és megpróbálta felmérni a terepet.
A távolban nem mozdult semmi, csupán a szellő kavarta a port. Az építmény körüli mező gyenge volt; nem tudott ideiglenes kisülést sem okozni, ha egy transzformer keresztezte. Maga az épület a domb oldalába épült, így legmagasabb tornya is belesimult a környezetébe. Viszont a sziklák furcsa mód elmaradtak egy idő után; akárki is volt a tulajdonos, nem akart fedezéket hagyni, ha látogatója akadt.
Talán valamiféle érzékelő mező lehet... Dongó megpróbálta meghatározni a frekvenciát. Ha sikerülne hasonló rezgéseket keltenie, akkor talán észrevétlenül átsurranhat, hogy közelebbről is szemügyre vegye a titokzatos épületet. Egy kis számítgatás után biccentett saját magának, és a másodlagos formájára váltott, egy karcsú kis légi járműre. Remélte, hogy sikerül észrevétlennek maradnia. Nekiindult hát, szorosan a talaj közelében maradva.
Ahogy hozzáért a mező széléhez furcsa bizsergés vette körül, de nem észlelt mást; úgy tűnt az álcázása sikeres volt. Azonban a másodlagos védelmi vonal rejtett volt, elfedte az első, és ahogy Dongó áthaladt rajta, néma riasztást küldött a ház belsejébe. Odabenn meglepett, vörös tekintet szegeződött a monitorokra; rég volt, hogy bárki is megpróbált meghívó nélkül bejutni a házba. Az aktív védelmi rendszert Megatron pár gombnyomással kikapcsolta miután megbizonyosodott arról, hogy a sárga repülőn túl más nem tartózkodik a ház közvetlen környékén. A bosszankodásba kíváncsiság vegyült; mit akarhat tőle...?
Dongó elégedetten, hangtalanul nevetgélt magában - nem szólalt meg semmiféle riasztó. Ki tudja, talán az épület pillanatnyilag lakatlan is... Visszaváltott harcos üzemmódba, és megindult a csillogó fal mentén. Nem állt szándékában behatolni - elvégre a törvény tiltotta az ilyesmit - ,de muszáj volt csillapítania a kíváncsiságát. Mikor egy ablakra bukkant, Dongó lábujjhegyre állt, és érdeklődve belesett. Odabent sötét volt, és a kis felderítő optikája bosszúsan megremegett. Aztán óvatosan befelé irányította a fényszóróit. Ládák, egy-két energon-kocka...
... vörösen izzó szempár. Megatron nagyúr rezzenéstelen tekintettel nézett vissza a betolakodóra egy hosszú pillanatig, majd sarkon fordult és hamarosan kinyílt a komplexum eddig rejtett ajtaja, egy ablakkal odébb.
Dongó nagy kék optikái csak még jobban elkerekedtek. A hátát a falhoz szorította, és riadtan kémlelt körbe. De nem volt fedezék a közelben, és a vörös szemek remek harcosokat jelöltek, olyanokat, akik elől nem sok esély volt elfutni. Uhum. Hát, talán megvédi majd az, hogy kadét, vagy, hogy túl fiatal még meghalni, vagy... talán Jazz rendes lesz, és Dongónak nem kell a képzés végéig a zuhanyzót takarítania.
Az ajtón kilépő alak ezüst-fehér páncélján megcsillant a nap, kiemelve magasságát, erőteljes felépítését. A félrebillentett fejen nem látszott semmiféle érzelem és a vörös fény se tűnt olyan fenyegetőnek itt a napfényben. Megatron végigmérte a nyugalma megzavaróját, majd oldalt lépett, ismét feltárva az ajtónyílást. - Azt hiszem, magyarázattal tartozol, akárki légy is. - Hangja nem tűrt ellentmondást.
Űrdongó lába remegni kezdett, bárhogy is próbált úrrá lenni félelmén, döbbenetén. A szempárból nem ismerte fel az alakot, de így már igen. - M-Megatron Régens Nagyúr...- dadogta halkan, és ösztönösen megpróbált kisebbnek látszani - ami nem is ment nehezen, hiszen az ezüstös mech kétszer akkora volt, mint a kis sárga felderítő. -N-nem tudtam, hogy ön van itt, uram, és nagyon sajnálom, hogy betolakodtam a területére... - lehajtotta a fejét. - Megérdemlem a büntetést, uram.
A félelemmel vegyes tisztelet jobb kedvre hangolta Megatront; bármi kétsége volt is a jövevénnyel kapcsolatban, az tisztán látszott, hogy nem kémkedni jött (vagy legalábbis nagyon rossz kém volt), és így nem jelentett veszélyt. A vörös pillantás megint végigfutott a sárga mechán, majd Megatron elhatározta magát. - Gyere - az ajtó felé intett -, odabenn elmondhatod mit kerestél itt.
Szüksége volt néhány hű követőre, olyanokra akik kérdés nélkül engedelmeskednek.
Dongó valóban ellenkezés nélkül követte a Régenst. Optimus Fővezér mellett Megatron kormányozta a Cybertron-t. Ők ketten irányítottak mindent, vállvetve, bölcsen és igazságosan; igaz fivérekként. Megatron rengeteg ifjú harcos példaképe volt, és bár Dongót inkább Optimus végtelen nyugalma és szelídsége vonzotta, azért ő is bálványozta Megatront. Nem igazán értette, a Régens mit keres itt, de ez nem az ő baja volt. Nem akarta, hogy az ezüst mech haragudjon. Nem akarta, hogy ostoba, minden lében kanál, alkalmatlan katonának tartsák.
Megatron hagyta, hogy az ajtó becsukódjon mögöttük, majd a komplexum egyik pihenőként használt szobájába vezette a fiatalabb mechát. Leült és hellyel kínálta a másikat is; elvégre nem kihallgatáson voltak, legalábbis formailag nem. A gondolatot egy futó mosollyal értékelte mielőtt visszairányította a figyelmét. Válaszokat akart. - Hogy hívnak és mit keresel itt, a senki földjén?
Az ifjú mech, becsületére váljon, nem ugrott fel, de kihúzta magát ültében. - Űrdongó a nevem, uram. Iacon Akadémia, Gamma évfolyamos kadét, hetes felderítő szakasz. Jazz főtörzsőrmester hozott ki minket ide. Túlélési terepgyakorlat, uram.
- Ah. Ez megmagyaráz néhány dolgot - bólintott Megatron. Sötét humor érződött ki a szavaiból, ahogy a helyzet komikumát észrevette: - Meg akartad tudni, túléled-e a birtokháborítást, Űrdongó kadét? - Megatron kényelmesebb pozícióba helyezte magát, egyenletesebben osztva el tetemes súlyát a széken. - Kíváncsiság, vagy túlzott büszkeség hozott ide?
Űrdongó a legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. - K-kíváncsi voltam, uram. Meglepett, hogy egy épületet találtam itt, Jazz főtörzsőrmester nem szólt róla. Nem akartam bejönni, igazán nem! Csak körbe szerettem volna nézni egy kicsit, és kideríteni, milyen objektummal állok szemben. - A hangja halkabb lett. - Jelenteni fogja az igazgatóságnak, ugye...? - Kegyelmes Primus, ki fogják csapni az Akadémiáról. Ilyesmire még nem volt példa. Csatornát fog takarítani a legrosszabb hírű városrészben, amíg elevenen meg nem eszi a rozsda...
Megatron nem tudta, miért élvezi ezt a beszélgetést annyira. Ha lett volna íze a hatalomnak, ami szétterült volna az összes íz-érzékelőjén, ahogy lassan kóstolgatta a kadétot, az ellenállhatatlan lett volna. Valami csípős, édes íz, mint az energoné...! De annak ellenére, hogy élvezte a helyzetet, nem volt kegyetlen. - Nem, nem fogom jelenteni - rázta meg a fejét. - Kár lenne egy ilyen tehetségért, nem gondolod?
Hatalmas, értetlenséggel teli kék optikák villantak rá, ahogy Űrdongó felnézett. Mi-? De hát... Elszúrta, és hagyta, hogy a kíváncsisága elterelje a figyelmét... - Én, uh, köszönöm, uram, de... Tudom, hogy ostobaságot csináltam. Meggondolatlan voltam, megzavartam önt, és ezért elnézést kérek.
- Ahogy mondtad Jazz főtörzs nem tájékoztatott titeket arról, hogy itt vagyok; érthető, ha úgy gondoltad, fel kell derítened az ismeretlen objektumot. Felderítőként elsődleges feladatod az információszerzés. - Megatron mosolyába borotvaél vegyült. - Ha valóban zavarnál, akkor nem invitáltalak volna be, Űrdongó, hanem hagyom, hogy a védelmi rendszer tegye a dolgát.
A sárga mech összerezzent. Védelmi rendszer... Hű, ez biztos valami komoly hely, talán a Régens személyes laboratóriuma, vagy ide jár edzeni... Ennek volt értelme. - Köszönöm, uram. Megtisztel, hogy kitűntet a figyelmével. - Egy kicsit hízelgett is a dolog; Dongóban felszikrázott a büszkeség, hogy maga a Régens beszélget vele... És éppen most dicsérte meg. Igen, ez határozottan jobb kedvre hangolta.
- Itt szoktam rendezni a gondolataimat, a város zajától távol - mutatott körbe Megatron nagyúr. - Még nem futottam bele olyan problémába, amit itt ne tudnék megoldani. - Persze, csak akkor, ha nem számítjuk Optimust, tette hozzá gondolatban a régens. De még abban sem volt teljesen biztos, hogy a fővezér probléma volt, vagy sem. De most Űrdongó volt itt, és Megatron szerette volna hasznosan eltölteni az időt; meggyőzni a fiatalt, hogy a Cybertronnak újításra van szüksége. - Habár... - feljebb húzta a vállát, gondosan figyelve a másik reakcióit -, néhanap túl sok lesz a béke és a csend, ami körülvesz. Olyan törékeny, és mégis opresszív... Gondolom, ismered ezt.
- Azt hiszem, igen, uram - bólintott Dongó. Szerette, ha a dolgok zajlottak, szeretett jönni-menni, a többiekkel bolondozni... A kiképzés sem volt rossz. Még az öreg fegyvermester lőgyakorlatai sem. Az unalomnál szörnyűbb dolgot el sem tudott képzelni.
A nagyúr bólintott. Még mindig óvatosan fogalmazott, de hangjából nem tudta eltüntetni az érzelmeket. A téma, mondhatni, szívügye volt. - Olyankor változás kell; valami, ami felráz minket a csend miatti tunyaságból, felvillanyozza testünk-elménk.
Dongó élénken figyelt; érezte, hogy a Régens valami fontos dologról beszél, csak még azt nem tudta pontosan, miről. - Igen, uram. Nem jó tétlenül ülni... Az nem tesz jót. - Hallotta ezt elégszer: aki nem gyakorol, nem tartja formában magát, az ellustul és beteg lesz, meglazulnak az izmai, a kábelezése, a csavarjai, megnyálkásodnak az áramkörei. Egyet is értett a tanárok intelmeivel.
- Nézz végig a városainkon, a bolygónkon - intett körbe Megatron egy királyi mozdulattal. - Évezredek óta tétlenül ülünk és várjuk, hogy az energon-forrás hozzánk jöjjön. Ha semmi munkával ezt értük el, mennyivel többek lehetnénk, ha tennénk is valamit!
A fiatalabb mech pislogott. Ez valami... nagyon komoly volt. - Hát... felhasználjuk a bolygó belső hőjét, kitermeljük a kristályokat, és a folyékony energont... Vagy nem erre gondol, uram? - Bár, az, hogy a Cybertron még ennél is szebb, és gazdagabb lehet, az szép gondolat volt.
- Nem egészen. Odakinn még számtalan energiában és nyersanyagban gazdag bolygó van - mosolyodott el Megatron. Micsoda megkönnyebbülés volt, hogy termékeny talajra hullanak a gondolatok. - Naggyá lehetne a népünk, ahogy végighódítjuk a világegyetemet!
- Felfedezni újabb bolygókat, és bányatelepeket létesíteni? - Dongó kezdett belelkesülni. A felfedezés zászlóvivői - a tudósok mellett, persze - a felderítők. Az új bolygók, új utak rengeteg lehetőséget tartogatnak azoknak, akik hősök szeretnének lenni. - Ez jól hangzik...
Ó, igen! Megatron vörös optikái fényesebbek lettek, ahogyan beszélt. - Felfedezni ha lakatlan és telepeket létrehozni rajta, ha lakott, behódoltatni... Igen, Űrdongó, ez egy fényes jövő lenne, talán az egyetlen, ami előttünk van. Vége lenne a stagnálásnak, a semmittevésnek, és végre lennénk valakik; hősök és győztesek lennénk!
Igen, ez csodálatosan hangzott... Fényes, győzedelmes jövő, még ragyogóbb városok, még több energon... De Űrdongó nem tudta figyelmen kívül hagyni azt az aprócska adalékot a történetben. - Behódoltatni, uram...? - Kérdőn nézett a Régensre. Ez a szó olyan negatív volt, sötét dolgokat sejtetett. Az alakváltók, Optimus-szal az élen, hittek a szabadságban. Mindenkinek joga volt szabadnak lenni. Ha egy népet behódoltat az újonnan érkezett, erősebb faj... akkor ott megszűnt a szabadság, nem?
Megatron nem vett észre semmi furcsát a kérdésben; Űrdongó még fiatal volt, kadétként még nem ismerhette igazán a stratégiát és a taktikát. - Igen - bólintott a nagyúr -, megelőzendő egy nagyobb háborút. A had- és tűzerőnk megvan - vörös optikái itt Dongóra villantak -, az Akadémián soha nem volt jelentkezőkben hiány, és az erőforrásokat az új bolygókból tudjuk pótolni. Megállíthatatlanok leszünk, ha egyszer elindulunk!
Megatron lelkesedése megnyugtató volt. Dongó tudta, hogy a Régens nem véletlenül került a posztjára: egyenes volt, szigorú, de igazságos, és mindig szem előtt tartotta a nép érdekeit. A fiatal felderítő még csak nem is sejtette, hogy valójában mi jár a másik fejében - egyszerűen elhitte, hogy Megatron jót akar. - Igen, ez valóban egy nemes cél, uram! - jelentette ki lelkesen. - Megvédhetnénk másokat, és cserébe energont nyernénk, új fajokat ismerhetnénk meg. - Az optikája ragyogott. - Szeretnék ott lenni én is...
- Ott leszel - bólintott Megatron, elégedetten. A fiatal mech lelkesedése kellemes volt, megnyugtató Optimus ellenkezésével szemben. A jövő elérhető lett, és Megatron elhatározása, hogy azt el is érje, megszilárdult. - A felderítők élén, elsőnként fogsz leszállni a felfedezett bolygókra, hogy majd fajtársaink ezrei kövessenek...! - Megatron hangja még egyszer bezengte a szobát, mielőtt végigmérte tetőtől talpig Űrdongót. - Bár előbb sikeresen le kell vizsgáznod.
- Azzal nem lesz gond, uram! - ígérte Dongó magabiztosan. -Jazz főtörzs szerint jó vagyok, és ha ő mondja, akkor úgy is van! Nagy megtiszteltetés volna önt kísérni. - Leplezetlen rajongással bámult a Régensre. Egy kicsit mindig is aggódott, hogy mi lesz majd, ha kikerül az Akadémiáról... De most már tudta. Hős lesz!
Megatron bólintott, majd felállt. - Jazz főtörzs általában tudja, mit beszél. És, ha jól sejtem nemsokára vissza kell térned; mielőtt ő maga jönne felderíteni, hogy hová tűntél el a semmi közepén.
- Á! Igaz! - Dongó felugrott, és feszesen tisztelgett. - Köszönöm, uram. Mármint, hogy... hisz bennem. - felforrósodott az arca. - Ön igazán ... - Nagylelkű? Fantasztikus? Magával ragadó...? - Ön egy igazi vezér.
Megatron arcán elégedettség és - talán - öröm látszott, ahogyan viszonozta a tiszteletadást. - Köszönöm, Űrdongó. De egy jó vezérnek jó követők kellenek, és te olyasvalaki vagy, akit büszkén fogok a magaménak tekinteni.
Űrdongó Szikrája felfénylett, forró energiával árasztva el a felderítő testét. Nem is tudott mit mondani, nem volt szava arra a határtalan örömre és büszkeségre, ami eltöltötte. Mélyen meghajolt, aztán sarkon fordult, és kisietett - mihamarabb haza akart térni az övéihez, a szakaszhoz. Nem volt benne biztos, hogy ma éjszaka képes lesz újratölteni... De azt tudta, hogy ezentúl még keményebben fog igyekezni, hogy ne csak jó legyen, de a legjobb.
Megatron hosszan nézett a távozó felderítő után, mielőtt az energiamezőt és egyéb védelmi rendszereket aktiválta volna. Kíváncsi volt, ha itt marad még egy napot, ahogy a kadétok is, Űrdongó vajon visszatér-e? Lelkesen és energiával telten, hogy Megatron akaratát végrehajthassa... Megatron elmosolyodott, ahogy a másnapra gondolt, és arra, hogy még mennyi taktikával próbálkozhat. Ígéretes volt a jövő.
~end of chapter one~
no subject
Date: 2007-09-27 11:18 am (UTC)bétázatlan, vagy nem ,)) tetszik ,))))
egyetlen nyűgöm csupán a Megatron nagyúr című megnevezés ,) olyan voldemort íze lett számomra hiretelen, egy pillanatra ...
ha megengednétek szívesen feltenném a laurára ezt a gyöngyszemet is ,))
no subject
Date: 2007-09-27 11:39 am (UTC)Megatron hivatalos rangja pedig 'Lord High Protector'. Eszed-nem eszed, nincs más. Meg aztán... Tényleg olyan nagy a különbség...? XD
no subject
Date: 2007-09-27 04:29 pm (UTC)és természetesen Kírát is meginterjuvolom ,)
köszönöm, a lehetőséget ,))
no subject
Date: 2007-09-29 06:35 pm (UTC)Can't offer anything significant in betaing, but I saw no logicfailzomg so far.Oh yeah, and you might be interested, I saw the ost score promo out.
no subject
Date: 2007-09-30 03:31 pm (UTC)Megs wasn't exactly the raving lunatic in the movie, right? He seemed so... elegant, majestic, well-spoken. (( "Give me the Cube and you may live to be my pet." rofl XD ))
And yupp, mindfuck. =3 I plan to indeed make Bee Megs's 2nd in command, repaint him to yellow/black and rename him to Sting.
More
mindfucking coming right up- XDDDno subject
Date: 2007-09-30 06:14 pm (UTC)And some tracks remind me of MGS. I hope someone will write that.Rofl, movie!Megatron was a bit on the raving side, but I can't hold against him. I would be pissed and demanding too if my ass was frozen down from a few rooms apart from my goal.
Sting D: That sounds... so wrong and yet it should be done.
And just by reading a_chris's comments, I wonder... is it oil shower or sonic? :P
no subject
Date: 2007-09-30 07:23 pm (UTC)sensually trickling down on their bodies, seeping into sensitive little crevices, making them slippery and shiny...? Maybe they have something like a vacuum cleaner XD to sorta suck the oil off of their armor.no subject
Date: 2007-09-30 08:10 pm (UTC)I could think up all kind of weird shit now that I'm doped up on ST, like some light-based disperser if they're in a hurry and can't wait, just stand between two panels, flash, you're good to go. I'm not sure if it could work because of my limited knowledge in synthetic oils, but hey, did they ever even explain sonic showers? If they did, I missed it.
God bless science.no subject
Date: 2007-09-30 08:33 am (UTC)"Jazz rendes volt, hogy elengedte a kadétokat. Űrdongó vidáman, energiától telve szökdécselt a sziklákon; túlélőtúrán voltak, a főtörzs azért hozta ide őket, egy véletlenszerűen kiválasztott, nem beépítet területre, hogy megismertesse velük a bolygó minden arcát. ..." --> Űrdongó vidáman, energiától telve szökdécselt a sziklákon. Rendes volt Jazztől, hogy elengedte őket. A kadétok túlélőtúrán voltak; a főtörzs azért hozta ide őket, egy véletlenszerűen kiválasztott, nem beépítet területre, hogy megismertesse velük a bolygó minden arcát. ...
"...de mindez természetes volt. A domb oldalán fémesen csillogó építményről már kevésbé volt ez elmondható. Magányosan meredt az égre. Ha nem lett volna egy alacsony frekvenciájú energiamező körötte, mindenki lakatlannak hitte volna, amit a várostól való távolsága csak megerősített. " --> Esetleg gondolatjel a "de" elé. Aztán: "...természetes volt, ami a domb oldalán fémesen csillogó építményről már kevésbé volt ez elmondható. Magányosan meredt az égre, és ha nem lett volna egy alacsony frekvenciájú energiamező körötte, mindenki lakatlannak hitte volna - amit a várostól való távolsága is alátámasztott.
"egy gonddal megkonstruált" --> gondosan rekonstruált
"... de a külső másról árulkodott" A de elé esetleg gondolatjel. (Szeretem a gondolatjelet XD)
"... és a másodlagos formájára váltott, egy karcsú kis légi járművé." Itt egyeztetni kell a ragokat, tehát járműRE.
"...- de muszáj volt csillapítania a kíváncsiságát." Szerintem a de elé kell egy vessző.
"Dongónak nem kell a képzés végéig a zuhanyzót takarítania." Csak egy kérdés: zuhanyoznak egyáltalán a transzformerek?
"túléled-e ha birtokháborítasz, Űrdongó kadét?" --> "túléled-e a birtokháborítást" Jobban illik Megatronhoz szvsz.
"Nézz körbe a városainkon, a bolygónkon " Na, itt meg nem kell egyeztetni. VárosainkBAN, bolygónkON.
"végighódítjuk a világegyetemet!" Nem meghódítjuk?
"telepeseket hozni, ha lakott behódoltatni... " Vagy "telepeseket küldeni oda", vagy "telepeket létrehozni rajta". A behódoltatni szó nem tetszik, de nem tudom, mi mást lehetne használni helyette.
"kadétként a stratégia és taktika még nem volt olyan jelentős." --> kadétként még nem ismerhette igazán a stratégiát és a taktikát.
"A had - és tűzerőnk " -> had- és tűzerő
"A jövő elérhető lett, és Megatron elhatározása, hogy azt el is érje, megszilárdult. " Nem kell oda az 'azt'.
"leplezetlen rajongással bámult a Régensre." Itt a leplezetlen nagy betű, mert mondatot kezd.
"Jazz főtörzs tudja, mit beszél általában." Ha ki akarjátok hangsúlyozni, hogy _általában_ akkor kell elé egy gondolatjel, ha nem, akkor az általábant a tudja elé kell rakni.
"A! Igaz! " Ez inkább Á!
"és, talán, öröm " A talán is jobb lenne gondolatjelben ( - talán - )
"Kíváncsi volt, ha itt marad még egy napot, ahogy Űrdongó csapata is, vajon visszatér-e?" --> "Kíváncsi volt, ha itt marad még egy napot, ahogy a kadétok is, Űrdongó vajon visszatér-e?"
no subject
Date: 2007-09-30 03:33 pm (UTC)no subject
Date: 2007-09-30 05:09 pm (UTC)A fürdős dolgot meg csak kérdeztem, az nem kritika volt. ;)