(no subject)
Jul. 8th, 2007 10:59 pm![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
okami_hu...
Hideg szél kergette végig a leveleket a járda aszfaltján; a fák már csaknem teljesen kopaszak voltak, de a bokrok menedéket nyújtottak még mindig, eltakarták a fiatal párt a kiváncsi szemek elől. Különben is, ilyen kutya időben ki járt volna erre? Csendes szöglete volt ez a parknak.
Dániel óvatosan Erik pulcsija alá csúsztatta a kezét. A magasabb srác teste meleget árasztott, a flaneling alól is, ami jót tett a fiatalabb elgémberedett ujjainak. Dániel sóhajtott és közelebb simult szerelméhez, ahogy az átölelte. Erik erős karjai óvón fonták körbe, szoros ölelése a biztonság tudatával árasztotta el a kis barnát.
- Szóval, mi bánt, kicsim?
Dani összerezzent, és az alsó ajkba harapott. - Nem mertem - suttogta, és átkarolta Erik derekát. - Ne haragudj rám, de nem voltam képes... Elszállt az összes bátorságom.
Erik elnézett a folyó felé, és gyengéden végigsimított a barna tincseken. - Sebaj. Majd legközelebb, ezen ne görcsölj. Tudom, hogy nehéz.
- Anyától nem félek - vallott Dániel; a hangja majdnem olyan volt, mint egy nyafogó kisgyereké. - De apa... Ha arra gondolok, hogy nem fogad el, és... - felsóhajtott. - Tiszta hülye vagyok. Apám tök rendes, biztos megértené, de... egyszerűen rettegek attól, hogy kiabálni fog, vagy megüt, vagy valami. - Felnézett. - Egy barom állat vagyok. De azért ugye még szeretsz...?
- Persze, hogy szeretlek, te lüke, - Erik mosolya meleg volt, meggyőző. - Megértem, hogy félsz, semmi baj nincs ezzel. Bár, apád nagyon jó fej, még ha hirtelen dühbe is gurulna, akkor sem hiszem, hogy kivágna otthonról. Vagy ha esetleg bekövetkezik a legrosszabb, és mégis... - felemelte Dániel fejét - Tudod, hogy hozzám beköltözhetsz. Elvégre ezt is akarjuk, nem?
- De igen. - Dani elrévedt egy pillanarta. Elképzelte, milyen lehet együtt élni azzal a szőke istennel, akit annyira imád; vacsorát főzni, jókat beszélgetni, és úgy aludni el minden este, hogy azok az erős karok ölelik át. Fantasztikus gondolat volt.
- Ha akarod, legközelebb veled megyek. Majd én megvédelek a szüleid haragjától - Erik hangjában nevetés bújkált. Dániel hálásan nézett fel rá.
- Kösz, az tényleg segítene. - És közben arra dondolt, A szőke srác milyen bátor... Az ujjai könnyedén végigsimítottak a jól ismert sebhelyen a kockás flanel alatt.
- Adj egy puszit, aztán menjünk, mert idefagyok. Szükségem van egy Jó Burger Kinges forró csokira - mondta Erik. Az alacsonyabb srác pedig engedelmesen lábujjhegyre állt, és az ajkát a szőkééhez érintette. Könnyű, futó csók volt csupán, de éppen elég, hogy jóleső borzongás fusson végig a testén.
- Menjünk - bólintott aztán, és hagyta, hogy Erik kézen fogja - legalább addig, amíg a parkból kiérnek.
*** *** ***
Nesztek seggbekuki, hülye homofób faszok.
Hideg szél kergette végig a leveleket a járda aszfaltján; a fák már csaknem teljesen kopaszak voltak, de a bokrok menedéket nyújtottak még mindig, eltakarták a fiatal párt a kiváncsi szemek elől. Különben is, ilyen kutya időben ki járt volna erre? Csendes szöglete volt ez a parknak.
Dániel óvatosan Erik pulcsija alá csúsztatta a kezét. A magasabb srác teste meleget árasztott, a flaneling alól is, ami jót tett a fiatalabb elgémberedett ujjainak. Dániel sóhajtott és közelebb simult szerelméhez, ahogy az átölelte. Erik erős karjai óvón fonták körbe, szoros ölelése a biztonság tudatával árasztotta el a kis barnát.
- Szóval, mi bánt, kicsim?
Dani összerezzent, és az alsó ajkba harapott. - Nem mertem - suttogta, és átkarolta Erik derekát. - Ne haragudj rám, de nem voltam képes... Elszállt az összes bátorságom.
Erik elnézett a folyó felé, és gyengéden végigsimított a barna tincseken. - Sebaj. Majd legközelebb, ezen ne görcsölj. Tudom, hogy nehéz.
- Anyától nem félek - vallott Dániel; a hangja majdnem olyan volt, mint egy nyafogó kisgyereké. - De apa... Ha arra gondolok, hogy nem fogad el, és... - felsóhajtott. - Tiszta hülye vagyok. Apám tök rendes, biztos megértené, de... egyszerűen rettegek attól, hogy kiabálni fog, vagy megüt, vagy valami. - Felnézett. - Egy barom állat vagyok. De azért ugye még szeretsz...?
- Persze, hogy szeretlek, te lüke, - Erik mosolya meleg volt, meggyőző. - Megértem, hogy félsz, semmi baj nincs ezzel. Bár, apád nagyon jó fej, még ha hirtelen dühbe is gurulna, akkor sem hiszem, hogy kivágna otthonról. Vagy ha esetleg bekövetkezik a legrosszabb, és mégis... - felemelte Dániel fejét - Tudod, hogy hozzám beköltözhetsz. Elvégre ezt is akarjuk, nem?
- De igen. - Dani elrévedt egy pillanarta. Elképzelte, milyen lehet együtt élni azzal a szőke istennel, akit annyira imád; vacsorát főzni, jókat beszélgetni, és úgy aludni el minden este, hogy azok az erős karok ölelik át. Fantasztikus gondolat volt.
- Ha akarod, legközelebb veled megyek. Majd én megvédelek a szüleid haragjától - Erik hangjában nevetés bújkált. Dániel hálásan nézett fel rá.
- Kösz, az tényleg segítene. - És közben arra dondolt, A szőke srác milyen bátor... Az ujjai könnyedén végigsimítottak a jól ismert sebhelyen a kockás flanel alatt.
- Adj egy puszit, aztán menjünk, mert idefagyok. Szükségem van egy Jó Burger Kinges forró csokira - mondta Erik. Az alacsonyabb srác pedig engedelmesen lábujjhegyre állt, és az ajkát a szőkééhez érintette. Könnyű, futó csók volt csupán, de éppen elég, hogy jóleső borzongás fusson végig a testén.
- Menjünk - bólintott aztán, és hagyta, hogy Erik kézen fogja - legalább addig, amíg a parkból kiérnek.
*** *** ***
Nesztek seggbekuki, hülye homofób faszok.
no subject
Date: 2007-07-09 01:00 pm (UTC)Amúgy a srácok aranyosak, még a végén kinevezem őket állandó szereplőknek.