Drabble rikvesztek - magyar batch
Jun. 15th, 2007 03:53 pm![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
okami_huWITCH, Phobos/Cedric ![[livejournal.com profile]](https://www.dreamwidth.org/img/external/lj-userinfo.gif)
a_chris-nek; 142 szó, "Engedelmesség"
Csend van; a tágas hálószoba selymes hallgatásba burkolózik, csupán a jelenlevők lélegzete neszez puhán. Phobos Nagyúr szálegyenesen áll széles, drága kék és fehér kelmékkel vetett ágya előtt. Szemét félig lehunyva, ajkán számító mosollyal szemléli a lábai előtt vonagló alakváltót.
Cedric forró, hosszú nyelve odaadóan fürdeti ura hibátlan, halvány bőrét; orrában ott lüktet a Nagyúr testének illata, s kedvenc illatszereinek könnyű, friss aromája. Egyre feljebb és feljebb halad a hosszú combokon, s amint eléri az ágyékot, boldogság ömlik benne szét, ahogy a Nagyúr könnyedén megremeg.
Acélos ujjak markolnak a hajába, és Cedric felnéz; szemében feltétlen hűség és ragyogó rajongás.
- Velem tartasz, kedves hadnagyom? - Kérdezi Phobos, csaknem suttogva. - Megteszel mindent, amit parancsolok neked?
- Igen, Nagyuram! - leheli az alakváltó. Bármit megtenne azért a gyönyörű férfiért, elárulna mindent és mindenkit, és el is fog.
- Jól van. Derék katona vagy. - Cedric elmosolyodik, és engedelmesen kinyitja a száját.
X-men, Ororokira_k-nak; 162 szó, "Esőkirály"
Július van, és hetek óta tartó szárazság; valamint dögmeleg. Az emberre szinte ráragad a ruha, és mindenkinek – talán még Rozsomáknak is – egy kicsit nehezebben megy az ugrabugrálás.
A Szentineleket persze ez nem hatja meg.
De a kánikula múlóban; hűvös szél söpör végig a tájon és már villámok cikáznak a láthatáron. Esni fog, nagy, jóleső zivatar lesz, ami elmossa végre az utcákra lerakódott port.
Ororo sebesen suhan elébe az érkező esőnek. Várakozás keríti hatalmába, a szíve gyorsabban dobog, szinte már érzi a hűs cseppek simogató érintését a bőrén... Úgy siet az érkező zápor elébe, mintha kedvese karjaiba tartana, és ez így is van... mert kevesen tudják, hogy az Esőboszorkány odahaza mátka volt, választott kedves: az Esőkirály menyasszonya. A hatalmas istené, akinek erejétől és áldásától függött az élet; és akit gyönyörű szerelmese mindig képes volt meggyőzni, hogy kegyesen tekintsen népére.
Ororo felszabadult, boldog kiáltással veti magát a zuhogó esőbe, hagyja, hogy kedvese becézze, simogassa, hogy felfrissítse, megnyugtassa, megtisztítsa, és erőt adjon az eljövendő küzdelmekhez.
FMA, Elricestwarwinds_mew-nak; 173 szó, "Idegen föld" (Movie spoiler)
Itt vannak hát, együtt, de idegenben. A háború fergetegként söpör végig a világon, elmos mindent, mint a dühöngő tenger. Ők kitartanak, kapaszkodnak egymásba, együtt bujdosnak, menekülni igyekeznek. A szőke haj valamelyest segít.
A feldúlt városokon lopva surrannak át, ritkán állnak meg pihenni. Mennek, amikor tudnak, hogy elkerüljék az őrjáratokat, a német csapatokat, a bombázókat; étel kevés, ha bármi baj van, nincs segítség, nincs alkímia, és nincs automail. Mindketten tudják ezt – Al szorongva veszi tudomásul, Ed dacos nemtörődömséggel.
Elvesztettek mindent, már csak ők maradtak meg, egymásnak. Bármekkora is a veszély, azért néha megállnak, felprédált tanyákon, félig leomlott házak épen maradt szobáiban, idegenek kihűlt ágyában, és élvezik azt, ami még megvan: egymást. Mohón csókolják a másikat, az ujjaik nem tudnak betelni a másik bőrének, hajának selymével. A vágyakozástól hevülő fiatal testek remegnek, megfeszülnek, aztán szorosan összekapaszkodnak, amíg szapora lélegzetük elcsitul.
Csodálatos dolog együtt lenni így, oly sok hosszú év után; és még a táborok sötét árnya sem tudja rávenni a fivéreket, hogy ne öleljék meg egymást – ez minden, ami megmaradt nekik ezen az idegen földön.
a_chris-nek; 142 szó, "Engedelmesség"Csend van; a tágas hálószoba selymes hallgatásba burkolózik, csupán a jelenlevők lélegzete neszez puhán. Phobos Nagyúr szálegyenesen áll széles, drága kék és fehér kelmékkel vetett ágya előtt. Szemét félig lehunyva, ajkán számító mosollyal szemléli a lábai előtt vonagló alakváltót.
Cedric forró, hosszú nyelve odaadóan fürdeti ura hibátlan, halvány bőrét; orrában ott lüktet a Nagyúr testének illata, s kedvenc illatszereinek könnyű, friss aromája. Egyre feljebb és feljebb halad a hosszú combokon, s amint eléri az ágyékot, boldogság ömlik benne szét, ahogy a Nagyúr könnyedén megremeg.
Acélos ujjak markolnak a hajába, és Cedric felnéz; szemében feltétlen hűség és ragyogó rajongás.
- Velem tartasz, kedves hadnagyom? - Kérdezi Phobos, csaknem suttogva. - Megteszel mindent, amit parancsolok neked?
- Igen, Nagyuram! - leheli az alakváltó. Bármit megtenne azért a gyönyörű férfiért, elárulna mindent és mindenkit, és el is fog.
- Jól van. Derék katona vagy. - Cedric elmosolyodik, és engedelmesen kinyitja a száját.
X-men, Ororo
kira_k-nak; 162 szó, "Esőkirály"Július van, és hetek óta tartó szárazság; valamint dögmeleg. Az emberre szinte ráragad a ruha, és mindenkinek – talán még Rozsomáknak is – egy kicsit nehezebben megy az ugrabugrálás.
A Szentineleket persze ez nem hatja meg.
De a kánikula múlóban; hűvös szél söpör végig a tájon és már villámok cikáznak a láthatáron. Esni fog, nagy, jóleső zivatar lesz, ami elmossa végre az utcákra lerakódott port.
Ororo sebesen suhan elébe az érkező esőnek. Várakozás keríti hatalmába, a szíve gyorsabban dobog, szinte már érzi a hűs cseppek simogató érintését a bőrén... Úgy siet az érkező zápor elébe, mintha kedvese karjaiba tartana, és ez így is van... mert kevesen tudják, hogy az Esőboszorkány odahaza mátka volt, választott kedves: az Esőkirály menyasszonya. A hatalmas istené, akinek erejétől és áldásától függött az élet; és akit gyönyörű szerelmese mindig képes volt meggyőzni, hogy kegyesen tekintsen népére.
Ororo felszabadult, boldog kiáltással veti magát a zuhogó esőbe, hagyja, hogy kedvese becézze, simogassa, hogy felfrissítse, megnyugtassa, megtisztítsa, és erőt adjon az eljövendő küzdelmekhez.
FMA, Elricest
warwinds_mew-nak; 173 szó, "Idegen föld" (Movie spoiler)Itt vannak hát, együtt, de idegenben. A háború fergetegként söpör végig a világon, elmos mindent, mint a dühöngő tenger. Ők kitartanak, kapaszkodnak egymásba, együtt bujdosnak, menekülni igyekeznek. A szőke haj valamelyest segít.
A feldúlt városokon lopva surrannak át, ritkán állnak meg pihenni. Mennek, amikor tudnak, hogy elkerüljék az őrjáratokat, a német csapatokat, a bombázókat; étel kevés, ha bármi baj van, nincs segítség, nincs alkímia, és nincs automail. Mindketten tudják ezt – Al szorongva veszi tudomásul, Ed dacos nemtörődömséggel.
Elvesztettek mindent, már csak ők maradtak meg, egymásnak. Bármekkora is a veszély, azért néha megállnak, felprédált tanyákon, félig leomlott házak épen maradt szobáiban, idegenek kihűlt ágyában, és élvezik azt, ami még megvan: egymást. Mohón csókolják a másikat, az ujjaik nem tudnak betelni a másik bőrének, hajának selymével. A vágyakozástól hevülő fiatal testek remegnek, megfeszülnek, aztán szorosan összekapaszkodnak, amíg szapora lélegzetük elcsitul.
Csodálatos dolog együtt lenni így, oly sok hosszú év után; és még a táborok sötét árnya sem tudja rávenni a fivéreket, hogy ne öleljék meg egymást – ez minden, ami megmaradt nekik ezen az idegen földön.
