okami_hu: no nonsense (No probs)
[personal profile] okami_hu
Úgy döntöttem, felrakom ide a stuffot bétáztatni, aztán a kész verzió meg a writing journal-ra. Tessék javítgatni.


Eddie Blake vigyora letörölhetetlen volt, miután Metropolis kapitány rábólintott a tagságára. A Percrekészek fontos volt, és Eddie be akart kerülni; mindig is tenni akart valamit a hazájáért.

A csapat elég vicces egyveleget alkotott - bár minden tagja veszélyes volt, Molyembertől kezdve Selyem Kísérteten át Éji Bagolyig. Eddienek, jobban mondva a Komédiásnak pedig még be kellett bizonyítani, hogy Metropolis Kapitány jó döntést hozott, és ő is közéjük illet. Ráharapott egy friss szivarra és megkocogtatta Éji Bagoly vállát.

- Eddig mindig azt hittem a baglyok szelíd madarak - jegyezte meg egy arrogáns vigyorral. - Legalábbis könnyű kihúzni belőlük pár tollat fejdísznek.

- Nyilván még nem próbáltad a dolgot - felelte Hollis nyugodtan. - Azt hiszem ezt orvosolnunk kellene. Amúgy is kíváncsi vagyok, miféle ördöngös fogásaid vannak, amik életben tartottak az utcán, fiam.

A kölyök vérlázítóan pimasz volt, és Hollisnak világéletében gondjai voltak a neveletlen fiatalokkal. Ugyanakkor, Komédiás elérte, hogy bevegyék a csapatba; most már közéjük tartozott, és a bagolymaszkos férfi felelősnek érezte magát érte. Kíváncsi volt, mit tud a fiú, tanítani, nevelni szerette volna, hogy olyan hőssé váljon, amilyenek ők maguk is szerettek volna lenni.

Eddie arckifejezése nem változott, de eltette a szivart. Majd később rágyújt - akár győzött, akár vesztett, jó okkal fogja elfüstölni.

- Van ennek a kócerájnak edzőterme is, vagy inkább itt törölnéd fel a padlót? - kérdezte. Önbizalomból sohasem volt hiánya és szinte sohasem hátrált meg egy kihívás elől. Közben megmozgatta a vállait, és lábujjhegyen rugózott kicsit. Tele volt energiával és alig várta, hogy megmutassa, tényleg itt a helye.

- Határozottan nagy és jól felszerelt edzőtermünk van az alagsorban - mosolygott Hollis kedvesen. A munkájához tartozott, hogy nem lehetett egykönnyen felbosszantani. - Gyere csak, megmutatom. Nem hallatszik fel, ha valaki visítani kezd odalent, ne aggódj. - Persze, néha azért el tudott ereszteni egy-egy sértést, ha kellett.

Az edzőterem elhagyatott volt éppen, a többség már vagy hazament, vagy odafent készülődött az irodákban. Az apró mellékhelységek ajtaja zárva, Bíró hatalmas súlyzói a sarokban pihentek. A sárgás villanyfény nem tudott minden sarkot bevilágítani, de arra elég volt, hogy az ember jól lásson.

- Szép. - Eddie nem szokott hozzá az ilyen tágas terekhez; eddig inkább a sikátorok és zsákutcák mélyén kellett megvédenie magát, bár egyszer-kétszer belógott egy kisebb edzőterembe is . Középre sétált, nyújtózkodott, majd figyelmeztetés nélkül nekiugrott Éji Bagolynak. Ökle szorosra volt zárva és teljes erőből száguldott a másik maszkos gyomra felé.

Hollist csak a rendőri munka során kifejlesztett reflexek óvták meg attól, hogy Komédiás azonnal a földre teperje; sikerült kimozdulnia az ütés elől, legalábbis részben. A fiú csapása a bordáit súrolta, és Bagoly oldalra dobta magát, hogy levegőhöz jusson. A földre kucorodott, védekezőállásban, és összevonta a szemöldökét.

- Szóval szeretsz mocskosan játszani, hmm? - Kettőn áll a vásár; ő is tanult a bűnözőktől. Nem is beszélve Kísértet kevéssé professzionális, de kétségkívül hatásos fogásairól és arról a könnyed eleganciáról, amivel Bíró ignorált minden létező írott és íratlan szabályt, ha ökölharcra került a sor.

- A világnak nincsenek szabályai - felelte Eddie egy vigyorral. - Vagy ha vannak is, azok nem vonatkoznak a Komédiásra.

Újra támadásba lendült, bár sejtette, hogy a meglepetés nélkül sokkal nehezebb dolga lesz, ha el akarja találni a másik férfit. Ezúttal a balját lendítette meg, míg a jobbja a bokszolóktól ellesett mozdulattal védte az arcát.

Bagoly úgy kapta derékon és vágta a földhöz, hogy csak úgy nyekkent.

- Most már értem, - mélázott, ahogy a fiú csuklóit szorította a földhöz. - Tudsz verekedni, ehhez kétség sem férhet. Az utcán tanultál mindent. Erős vagy, gyors, hatékony; és nagyon, nagyon önhitt. Teljesen védtelenül hagytad a tested. Oda kell figyelned, ha az ellenfeled nagyobb nálad; a súly sokat számít.

Elengedte a fiatalabb maszkot, és elhátrált, újabb meglepetésszerű támadásra várva.

- Emlékeztetnélek rá, hogy mi betartjuk a törvényt.

Eddie feltápászkodott, de ezúttal óvatosabban közeledett. Bagoly jó volt; nagyon jó, és a srácban némi tiszteletféle is felébredt, ami csak fokozta a bizonyítási vágyát.

- Azok a polgárok - rázta meg a fejét, majd cselezett és megpróbálta kirúgni a másik lábait. - Mi elkapjuk a bűnözőket, akikkel a rendőrök nem bírnak.

Bagoly ugrott, majd ahogy földet ért, előrelendült, Komédiás gyomorszájára célozva.

- Betartatjuk a törvényt, és engedelmeskedünk neki. Nem hághatjuk át, hiszen akkor mi sem lennénk jobbak azoknál, akiket üldözünk.

Bár megpróbált kitérni, de Eddie nem volt elég gyors; az ütés lendülete hátrébb lökte és kiszaladt a tüdejéből a levegő. De a vigyor még mindig ott volt az arcán, ahogyan védekező állásba helyezkedett.

- Ne nevetess! - köhögte miután mély lélegzetet vett. - Szinte biztos vagyok benne, hogy törvényellenes úgy megverni egy tolvajt, hogy tolószékbe kerüljön, pedig a Bíró megtette.

A pofátlan mindenit a kölyöknek. A logika hibátlan volt, és Hollis maga sem értette, hogy volt képes a hatalmas termetű fickó megúszni azt az ügyet.

- A Bíró... fura. Ne akarj olyan lenni, mint ő. - Hollis újra támadott, ezúttal egy magas rúgással. - Mióta közénk tartozik, visszafogja magát ő is.

- Csak akkor, ha Sallyt ez vonzza. - Tanulva az előzőkből Eddie a kitérés helyett inkább blokkolta a rúgást; Bagoly bakancsa tompán puffant majd csúszott le a bőr kézvédőjéről. Pár órán belül hatalmas véraláfutás lesz ott, de most nem számított. Összeszorított foggal vetette magát előre, egy sor gyors, de gyengébb ütéssel támadt. Kezdett dühös lenni, hogy egyetlen ütése sem talált még; ha az utcán lett volna, most ránt kést és vet véget az egésznek. De ez itt Éji Bagoly volt, csapattárs, egyike a jó fiúknak, és ha győzni nem is tudott, feladni nem volt hajlandó.

Hollis átengedett kettőt, és meg is bánta; az ütések tényleg gyengébbek voltak, de még így is cudarul fájtak. Az utolsó már tényleg átcsúszott a védelmén. Bagoly hátraugrott és megrázta a vállát.

- Szép volt! - mondta egy gyors biccentéssel. - Jól csinálod. A kisebb ütések is megteszik; mérd fel velük az ellenfelet, hogy csak annyi energiát pazarolj rá, amennyit szükséges! - Elmosolyodott. - Félelmetes vagy, ha nem vigyorogsz.

- Kösz. - Eddie mosolya kisebb intenzitással tért vissza, de valahogy őszintébbnek hatott. Egy pillanatig meg akarta kérdezni, hogy a tollak alatt egy kiképzőtiszt van-e; nem volt hozzászokva, hogy az ellenfele egyszerre kritizálja, dicsérje és legyőzze. - Persze, hogy félelmetesebb: minden félelmetesebb, ha komolyan veszed. Még egy öreg madár is... - tette hozzá, amolyan kifacsart bókként.

Óvatosan közeledett megint, majd Bagoly gyomra felé rúgott.

Most Hollis szerzett be egy véraláfutást a csuklóira, ahogy blokkolt, az ajka megvonaglott a fájdalomtól - Komédiás nem fogta vissza magát.

- Öreg ám az országút...! - morogta, és keményen ráfogott a fiú bokájára, hogy fölrántsa; így képtelenség volt visszaütni, és talpon maradni is nehéz.

- Azt a rohadt...! - Eddie lába a levegőbe lendült, és a srác egy csattanással a földre került, ahogyan elveszítette az egyensúlyát. A levegő - immár harmadjára - szaladt ki a tüdejéből, félbeszakítva a szitkozódást is. Megpróbálta kiszabadítani a bokáját, miközben a másikkal Bagoly sípcsontja felé rúgott, de a mozdulatban alig volt erő.

- Elég lesz, elég...! - Bagoly nevetett, és a földre huppant a fiú mellett. - Majdnem eltört a csuklóm. Tudod, hogy mi a vicc? Nem így szoktunk gyakorolni. Nem úgy ütjük egymást, mintha az utcán volnánk.

A dominómaszk mögött Eddie összevonta a szemöldökét és bizalmatlanul nézett Bagolyra; még nem szokott hozzá, hogy a jó fiúk betartják a játékszabályokat. Pár feszült másodperc után Eddie hagyta, hogy ellazuljanak az izmai. Az egész teste sajgott és egyértelműen legyőzték; aligha okozna gondot a másik férfinak visszaküldenie a földre, ha megint felugrana.

- Hogyan máshogy? Csak kedveskedve meglegyintitek egymást?

- Visszafogjuk az ütéseket, a technikát gyakoroljuk egymáson, dobásokat, ilyesmit. Az ütések erejének a tesztelésére ott a két homokzsák a sarokban, - bökött feléjük Bagoly a hüvelykujjával. - Nem sok értelme van pépesre verni a csapattársaid; azt megteszik a bűnözők. - Kicsit komolyabban folytatta. - Te utcagyerek vagy, csak úgy tudsz ütni, hogy az fájjon, ami az utcán, éles harcban tökéletesen meg is felel. Bevetésen senki nem várja el, hogy finomkodj. Ha viszont gyakorolsz valakivel, kivéve talán a Bírót, akkor ne akard a földbe döngölni a másikat - nem ez a cél. Persze mindenkit el-elragad a hév, és senki nem fog sírva fakadni, ha komolyan megütöd. Ha akarod, megmutatom, hogy csináld.

Melegen megszorította a fiú vállát. - Jó harcos vagy. Úgy küzdesz, mint a bűnözők, ismered a stílusukat, ez sokat segít az utcán. Van még mit csiszolni rajtad, de segítünk. Közénk tartozol, kölyök.

Eddie azon vette észre magát, hogy kíváncsi mindarra, amit Éji Bagoly taníthat neki; sőt, majdnem komolyan veszi a másik maszkosat. A tisztelettel együtt jött az öröm a dicséret hallatán, ami széles mosolyt varázsolt az arcára és feltöltötte energiával a testét a lassan múló adrenalin helyén.

- Nem lenne rossz, ha megmutatnád. Ha a többi Percrekész úgy csinálja, nekem is így kéne. - mondta, majd ráfogott Bagoly távolabbi kezére és nekilendült, hogy felüljön, készen a további gyakorlásra. Elvégre, ki tudja, hogy Bagoly később is ilyen készséges hangulatban lesz-e.

A hirtelen rántás azonban váratlanul érte a másik férfit, így Hollis egy meglepett 'unf!' kíséretében a fiúra borult. Egy pár pillanatig a maszk résein előcsillogó szemekbe bámult - zöldek voltak, arany sugarakkal, mint egy különös csillag - aztán kissé zavartan elmosolyodott. - Megleptél.

Eddie felnyögött, Bagoly nehéz volt; de a nevetés nem amiatt szakadt benne. A másik férfi arca közel volt, túl közel, és a dominómaszk kevés volt, hogy leplezze azt az átható tekintetet. De a Komédiás nem hátrált meg és nem nézett félre. - Kár, hogy ez már nem számít bele a gyakorlásba... - Jobbja kettejük mellkasa közé szorult, de balja szabad volt, kutató ujjakkal végigsimított Bagoly nadrágján, kíváncsian, hogy a tollak lejöttek-e. Elvégre, legalább egyet fel akart mutatni, mint trófea.

Az óvatosan motozó ujjak még inkább meglepték Hollist. - Mit művelsz, kölyök...? - Forrónak érezte a levegőt, ahogy eltolta magát Komédiástól, és kesztyűs kezét a csípőjére simította, ahol az előbb megérintették. Az arca is kipirult kicsit.

- Csak nem- Te tényleg meg akarsz kopasztani? - Most már vigyorgott; persze, hogy csak erről lehetett szó, ugyan mi másról.

Eddie nem értette, hogy miért bánja, hogy rendesen kap levegőt, és nincsen senki az arcában... Inkább elvigyorodott, és ezúttal Bagoly segítsége nélkül, felült. - Különben hogy bizonyítanám, hogy győztem?

- Baráti párbajban nem kell győznöd, - mondta Bagoly. - Ha gyakorolsz, abból csak tanulhatsz, mindegy, te vagy-e a végén felül, vagy sem. - Felállt, és a kezét nyújtotta a fiúnak. - Maradhatunk még egy órát, aztán iszunk egy sört, bezárunk és hazamegyünk.

Eddie elfogadta a segítő kezet, és hagyta, hogy a másik férfi felhúzza. Hátrasimította a fekete haját, ami alaposan megizzadt, majd Bagolyra nézett, akinek egy szál haja sem látszott ki a kosztüm alól.- Ha még nem is vagy kopasz, még pár hét és az leszel attól a csuklyától. - A vigyora ismét a régi volt; egy rész önteltség, és két rész komolytalanság. Kíváncsi volt, hogy Bagoly hogy néz ki a bőr alatt és ez tűnt a legegyszerűbb módnak, hogy tényleg megtudja.

- Ne feszítsd túl a húrt, fiatalúr, - figyelmeztette a férfi. - Éppen hogy betöltöttem a harmincat; van még vagy húsz évem, mire elkezdek homlokot növeszteni. - Persze a kölyök könnyen beszélt, alig volt feleannyi idős... A legszebb évei még előtte álltak. Valószínűleg nőni is fog, izmosodni, talán bajuszt is növeszt... Jóképű fickó lesz belőle.

- Akkor az ősz hajszálak miatt van rajtad? - kontrázott rá. A megszólítás csak pár pillanatig zavarta meg, de Bagoly a mai nap szinte minden alkalommal utalást tett a korára, és a Komédiás eddig nem tiltakozott. De a fiatalúr már tényleg sok volt. - Tudod mit? Inkább hívj Eddie-nek.

A férfi elmosolyodott, és odanyújtotta a kezét. - Hollis. Már kezdtem kíváncsi lenni, mikor ugrasz nekem, amiért kölyöknek szólítalak. Ne haragudj; rossz szokás.

Eddie elfogadta a kezet; erős, határozott szorítása volt. - Nem gond; nekem is van pár. És nem ugrottam volna neked; nincs tíz perce, hogy a padlóhoz vágtál... - Persze, ha valamelyik bűnöző gondolta volna gyereknek, akkor azt gyorsan kijavította volna pár ökölcsapással. - De már eléggé felnőtt vagyok - egy gyors vigyor -, ha akarod bebizonyítom.

Hollis vállon veregette a fiút. - Nem kell bizonyítanod. Bevettünk, ez azt jelenti, hogy elég jó vagy; csak tedd a dolgod, hozd ki magadból a legtöbbet. Nnnos... - megropogtatta az öklét. - Folytatjuk?

A Percrekészek tagja volt és ezen immár nem változtathatott semmi. Eddie végigsimított a félretett szivaron - hiányzott a dohányfüst, de majd edzés és zuhany után, amikor nem kell semmi mással se törődnie.

- Igen. Meg akartad mutatni, hogyan kéne magunk között gyakorolnom. - Laza alapállásba helyezkedett; ezúttal nem akart figyelmeztetés nélkül támadni, bár kétségkívül jó érzés volt, amikor valakiből sikerült kiverni a szuszt néhány másodperccel azelőtt, hogy a másik küzdeni kezdett volna.

- Jól van. Gyerünk, rúgj meg, de óvatosan . Mozdulj lassabban, hogy lássam, mit csinálsz. Először hozzá kell szoknod ahhoz, hogy visszafogd magad; utána majd vihetsz több erőt is a mozdulatokba. A partnerednek éreznie kell az ütést, de ne annyira, hogy az sérülést okozzon.

Ezt könnyebb volt mondani, mint végrehajtani. Eddie egy pár másodpercig hezitált, majd rúgott - lassan és erőtlenül, Hollis gyomrát célozva a bakancs talpával.

Hollis egy szép mozdulattal blokkolt, aztán a fiúra vigyorgott. - Nem egyszerű, tudom. Most egy kicsit gyorsabban, erősebben. Egyébként, ha lassan ütsz, jobban látszik az is, mit csinálsz rosszul - van egy-két ütésed, amin lehetne javítani.

- Eddig nem sokan panaszkodtak arra, hogy rosszul ütnék... - morogta a Komédiás, majd megismételte a rúgást az utasításnak megfelelően.

- Ez az, most jó. Próbáld ezt tartani. - Hollis biccentett. - Az ütéseid erősek, pontosak. De már az is sokat számít, hogy az öklödet hogyan tartod. Egyszerűen csak nem tanultad meg, hogy egy-egy mozdulatból hogyan hozhatod ki a maximumot. Ugyanannyi erőfeszítés, több eredmény, ez azért nem hangzik olyan rosszul, ugye.

- Remekül hangzik, tényleg - bólintott Eddie. Visszahelyezkedett alapállásba, majd átvette a kezdeményezést, és egy közepesen gyors ütést indított Hollis álla felé. Viszont a kíváncsisága ismét felébredt; Éji Bagoly titokzatossága szinte kihívás volt a srácnak. - Te honnan tanultad meg ezt a "maximumot"?

- A Bírótól, Bankótól... Molynak van egy fantasztikus rúgása, nem bírjuk utána csinálni. Nelly - a Kapitány - pedig katona volt, ő a kiképzésről hozta magával a tudást. Meg aztán, engem is tanítottak verekedni. - Hollis védett, aztán egy balhorgot küldött Komédiás válla felé. - Tanítjuk egymást, mindenki próbálja a mozdulatokat a saját stílusára igazítani.

Eddie csípőből fordult el, elkerülve az ütést, mielőtt könyökkel támadt Hollis gyomrára. - Úgy látom, több is van ebben a csapatmunkában, mint együtt kapni el a gazfickókat - jegyezte meg. Nem volt benne biztos, hogy mennyire kész ennyire teljes csapattagnak lenni, főleg, hogy több Percrekészt nem túlságosan kedvelt.

- Jól látod, - mosolygott Hollis. - A Percrekészek barátok is. Nem mondom, hogy felhőtlen a viszonyunk, és mindenki szeret mindenkit, de senki nincs egyedül a tömegben. Őrjáratok után együtt sörözünk, vannak, akik szabad perceiket is együtt töltik... Egy nagy pótcsalád vagyunk.

'Együtt töltik'? Szóval több pár is volt a Percrekészek sorai között. Eddie védekezett, majd visszatámadt; az ütések lassabbak és gyengébbek voltak, de éppen ezért több figyelmet kellett rájuk fordítania. És edzés után Hollis több időt is akart vele tölteni - és Eddie meglepetésére nem érzett utálatot. A gondolat inkább a kihíváshoz volt hasonló, és Eddie megnyalta a száját mielőtt rávigyorgott volna Éji Bagolyra. - De szabadidőben maszkok nélkül vannak. Vagy te akkor sem veszed le?

- Nagyon ki akarsz rázni a kosztümömből... Még a végén kénytelen leszek gatyában fürödni, hogy megmentsem a tollaim, - nevetett Bagoly. - Nos, körülbelül én vagyok az egyetlen, aki maszk nélkül nem tölt időt a csapattársaival. Az igazat megvallva nincs rá sok lehetőségem; én dolgozom is, rendes, tisztességes munkám van. Aludni is kell valamikor.

Leguggolt, és Eddie térde felé küldött egy rúgást. - Ezért is próbálok mindenkihez olyan közel kerülni, ahogy csak lehet... Szeretem, ha emberek vannak körülöttem, és persze hiányzik a szabadidő... De az élet nem fenékig tejföl.

- Ne félj, nem kopasztalak meg, amíg zuhanyzol - rázta meg a fejét Eddie, majd felszisszent, ahogyan a térde és a bakancs talpa találkozott. Egy pillanatra hálát adott, hogy nem teljes erőből küzdenek - akkor eltört volna a térde -, mielőtt ellentámadásba kezdett volna. Lecsökkentette a távolságot kettejük között, hogy Hollis ne tudja megint meglendíteni a lábát és állon próbálta vágni a másikat.

- De meg kell mondjam, tetszik az elhivatottságod. Gondolom bármibe kezdesz bele, mindig a csúcsot próbálod kihozni magadból. - Nem, Eddie nem flörtölt. Akkor sem, ha a vigyora és a hangsúlya másról tanúskodott.

- Igyekszem hasznos tagja lenni a társadalomnak. - Bagoly ugyan elkapta a csuklóját, de elismerően bólintott. - Ez jó volt, ha komolyan csinálnánk, nem biztos, hogy ki tudtam volna védeni. Azt hiszem, ebből ennyi elég, most próbáljunk ki valami mást. Birkózást tanultál-e valaha is?

- Komolyan kérded? - Eddie kirázta a kezét. - Sohasem tanultam ilyesmit. Nyugodtan veheted úgy, hogy ha szabályai vannak, akkor nem ismerem. Ha mindent lehet, abban jó vagyok.

Bagoly megint nevetett és megrázta a fejét. - A koncepcióra gondoltam. Földharc, ütések és rúgások nélkül, amikor egyszerűen túl közel vagy az ellenfeledhez. Például fegyvere van, és le kell fognod. Mégsem üthetsz mindenkit addig, amíg elveszti az eszméletét, valahogy rá kell tenned a bilincset. Sok bűnözőnek van birkózó, vagy ökölvívó múltja, képzettsége, mert ezek a leginkább elérhető harcmódok.

Hollis nevetését jó volt hallgatni; a férfi nem másokon, hanem másokkal mulatott. Eddie tagadólag rázta meg a fejét; ha a földre került, akkor már rég rossz volt.

- Nevetséges, hogy néhány bűnöző mennyi időt és energiát feccöl abba, hogy jobb legyen az üldözőinél... Miközben kevesebb erővel lehetne tisztességes idióta is. - Bár a maszkos bűnüldözők megjelenése előtt nem voltak sokan, de egyre több maszkos bűnöző jelent meg, akik sikeresen felvették a versenyt a Percrekészekkel.

- Az bizony - sóhajtott Hollis. - De azokat még valamennyire tisztelni is tudom. Azok a rosszabbak, aki csak felvesznek egy puskát, és melléjük áll a szerencse.

- Tisztelni? - Hitetlenség, megvetés volt a Komédiás hangjában. - Ezt nem mondtad komolyan, ugye? Sem az idiótát a puskával, sem a maszkos bűnözőt a kifacsart terveivel nem lehet tisztelni... Aljanép mind!

- Így van. De sokféle bűnöző létezik, és valahol mélyen sokuk megmarad embernek. Elkapom őket, mert megszegik a törvényt, de sajnálom őket, mert ilyen mélyre csúsztak. Nem mindenkit az unalom, vagy a hatalomvágy visz rá arra, hogy csalni, lopni, hazudni kezdjen, hanem a szükség. Vagy, ott van Moloch... Alig idősebb mint te, de a zsenialitása tiszteletet parancsoló. Néha meg tudnám fojtani, amikor kicsúszik a markunkból, de kétségkívül legyűgöző egyéniség.

Eddie-t nem győzték meg az érvek és csak undorodva megrázta a fejét. - Ha olyan nagy zseni, miért lett bűnöző? - Még fiatal volt, és eddig csak piti tolvajokkal, behajtókkal, kurvapecérekkel volt dolga; igazi maszkos bűnözőbe még nem futott bele, így elképzelni se tudta, mi az, ami Hollist lenyűgözi.

- Biztos vagyok benne, hogy lesz alkalmad megkérdezni tőle... - Hollis vigyorgott. - Nekem nem volt hajlandó elmondani, de majd talán neked. Tehát. Birkózásról volt szó. Mutatok pár alapmozdulatot, elmagyarázom a lényeget aztán legközelebb komolyabban belecsapunk, rendben?

- Figyelek - bólintott Eddie. Örült a témaváltásnak, nem akarta a nehezen jött tiszteletet és csodálatot, amit Hollis iránt érzett, még aznap egy vita miatt elveszíteni. Persze vicces lett volna, de a Komédiás igyekezett elkerülni, hogy ő legyen a csattanó. Ráadásul Bagoly megnyerő személyisége mellett ott volt az izmos és jól karbantartott test is; bőven elég, hogy felébressze a sohasem alvó vágyat egy érdeklődő kamaszban. És a birkózás közelharc; két test egymásnak feszül, ahogy egyik a másik fölé próbál kerekedni és... Eddie beleharapott a szája szélébe és az apró fájdalom segített visszaterelni a gondolatait az edzésre. Igyekezett professzionális lenni; megjegyezni minden mozdulatot, amit Hollis mutatott. Elvégre nem azért volt itt, hogy ábrándozzon.

Bagolyt támadóállásba helyezkedett, és elmagyarázott egy-két alapszabályt; hol érdemes elkapni az ellenfelet, hogyan lehet a saját súlyát ellene fordítani, hova érdemes egy gyors ütést mérni, ha a gazfickó már a földre került. Aztán arra bíztatta Eddie-t, hogy az újonnan tanultak fényében próbálja meg a földre küldeni.

Eddie vigyora felvillant, ahogyan közelebb lépett Bagolyhoz. - A végén tényleg feltörlöm veled a padlót - nevetett, majd figyelmeztetés nélkül támadott. Tudta, hogy Hollis jobb nála, de ha sikerült megint meglepnie, akkor egy egyszerű gánccsal is a földre küldheti.

Jól számított; a férfi nem feltételezte, hogy ilyen hamar visszatér a fiú ereje, alig tudott talpon maradni. - Már megint kezded? - kérdezte vigyorogva. - Mindig ez a sietség...

- Határozott vagyok, már az is baj? - vágott vissza Eddie, majd újra megpróbálta a földre küldeni Baglyot. Fiatal volt és erős, de nem erősebb, mint Hollis. - Vagy inkább várjak, öregurasan, és csodálkozzak, ha valami nem sikerül?

- Kevesebb szarkazmust... - Hollis úgy döntött, bemutatót tart; hagyta, hogy a fiú egyébként egészen szépen kivitelezett mozdulata a földre küldje.

Anélkül, hogy válaszolt volna - csak gúnyosan tudott volna - a Komédiás követte a földre került Hollist, hogy lefogja. A szorítása elég kemény volt ahhoz, hogy a másik férfi ne nagyon tudjon ficánkolni anélkül, hogy ne fájjon.
- És most, hogy elkaptalak? Mit csináljak veled? - Eddie hangjába játékos él keveredett, mielőtt végigmérte volna a kiterült Baglyot. Közelről még jobban kidolgozottnak tűnt Hollis teste, és Eddie-ben felizzott a vágy, hogy akár a birkózás hevében, akár anélkül érintse őt. Kíváncsi volt, hogy vajon Hollis a ruha alatt hogy fest (bár a kosztüm nem sokat hagyott a képzeletre), mennyire sós az izzadtsága, és hogy a farka mennyivel nagyobb az övénél.

- Próbálj meg a földön tartani, - jött a válasz, és Bagoly izmos lábai Eddie dereka köré fonódtak, miközben a férfi oldalra lendítette a testét; remélte, hogy az erős szorítás meglepi annyira Komédiást, hogy lazítson a fogásán, és talán oldalra is dönti mindkettőjüket; onnan már egyszerű lett volna a fiú fölé hemperedni, és lefogni.

Eddie sohasem tanult birkózni, nézni sem nézett még meccset. Bagoly lábai meglepték - nem gondolta volna, hogy a másik férfi hajlékony legyen -, bár számított valamiféle támadásra. A szorítása meglazult, de nem engedte el Hollist, az oldalára gördült vele együtt, pont, ahogyan a másik megtervezte. Lábbal megtámasztotta magát, sejtette, hogy a következő mozdulat úgy érne véget, hogy ő fekszik a földön. Ami nem lett volna annyira rossz, ha éppen az ágyban játszanak, nem pedig komolyan gyakorolnak. Eddie igyekezett mozdíthatatlanná dermedni, bár sejtette, kevés eséllyel.

És valóban így volt. Hollis kezei a fiú vállának feszültek, a földre szorították és pár pillanat múlva a férfi már kisebb termetű csapattársa gyomrán ült mosolyogva.

- Nos, igen. Eh, ne haragudj, csak piszkállak. Én sem szeretek ám veszíteni.

Eddie lélegzete el-elakadt, de a válaszvigyora őszintének tűnt. Meg tudta érteni, hogy Bagoly miért nem akart a földön maradni. És bár utált veszteni, Hollis jobb volt nála és ezúttal a vereséget nem keserítette meg még jobban a saját vérének íze.

- Élvezd, amíg csak lehet, mert a előbb-utóbb jobb leszek nálad - ígérte. Majd megpróbálta ledobni magáról Hollist, kézzel és csípővel együttesen, bár már alig volt erő a mozdulatai mögött.

Bagoly bölcsen arrébb mozdult, a földre ült, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse Eddie-t. - Biztos vagyok benne, hogy egy nap tényleg jobb leszel, talán mindannyiunknál, - bólintott komolyan. - Persze még sokat kell tanulnod, de ha elé erős az elhatározásod, akkor nincs előtted lehetetlen.


- Ember, így is többet tudok, mint a legtöbben odakinn! - vitatkozott a Komédiás, mielőtt elfogadta volna Hollis segítségét. Felült, majd közelebb rántotta Baglyot, és a baljával finoman hozzáért a másik férfi gyomorszájához. Nem megütni akarta, csak jelezni: képes lett volna rá. - A játékszabályok rontják az esélyeim - tette hozzá, mielőtt vigyorogva elengedte Hollist és felállt.

A férfi kék szemei egy pillanatra tágabbra nyíltak, és mikor Eddie elengedte, Bagoly futólag megérintette a pontot, ahol a fiú ökle hozzáért.

- Nem értem, miért Komédiás a neved; a Hazárdőr lehet, hogy jobban elkapná a hozzáállásodat... - Feltápászkodott ő is, és megropogtatta a derekát.

- De akkor komolyan kéne vennem a dolgokat - mosolyodott el Eddie. Elővette a szivart, amit az edzés kezdetekor rakott félre, de a gyufát még nem sercintette lángra. - Mérlegelni az esélyeket, a veszélyt, belegondolni, hogy egy szerencsés golyó velem is végezhet. De Komédiásként elég csak a jó dolgokkal foglalkoznom: hogy a maffia börtönbe kerül, hogy senkit nem zavar, ha sörözök, hogy éjjelente nézhetem a harisnyás lábait - itt jelentőségteljesen végigmérte Baglyot és megnyalta a szája szélét - a lányoknak.

Hollis ösztönei bizseregni kezdtek, mint mindig, amikor valami nagy disznóság volt készülőben. Jobb lesz vigyázni a kölyökkel. Bár, amilyen férfiasnak próbált látszani - meglehetős sikerrel, tegyük hozzá - biztosan nem gondolt olyasmikre, amik Bagoly fejében jártak. Persze hogy nem. Hollis megnyugtatta magát; csak rémeket lát.

- Meglátjuk ilyen vidám leszel-e pár valódi akció után is, - a férfi lerángatta a kesztyűit. - Mostantól komoly ellenfeleid is lesznek. Ha gondolod, velem jöhetsz járőrözni egyszer-kétszer, hogy lásd, mire számíts.

Eddie szintén meglazította a saját alkarvédőit, majd lehúzta őket. A véraláfutás, amit Bagoly rúgása hagyott nagy volt, és nem egyedi, bár a többi kék-zöld foltot még a ruha fedte.
- Kösz. De majd holnap gondolkodom a járőrködésen, most inkább egy forró zuhanyra vágyok - mondta. Tekintete megint végigszaladt Bagoly testén, ahogyan elképzelte az idősebb férfit ruha nélkül, csak a szappanhab alatt.

- Gondolom a te öreg csontjaidnak sem ártana némi forró víz, de ha nem akarsz osztozni az öltözőn, megértem. - Igen, flörtölt. Eddie kész volt beismerni; főleg, hogy a harc és küzdelem (főleg, ha győzött), mindig egyfajta gyönyörrel töltötte el. És Bagoly érdekes volt, meg jól is nézett ki. No, nem mintha sok kellett volna ahhoz, hogy felébredjen az érdeklődése egy tizenhat éves fiatalnak.

- Nem vagyok szégyellős, - közölte Hollis éppen csak egy leheletnyit kimérten. Meglazította a maszk szíját, és bemasírozott az apró zuhanyzóba. Négy kis fülke, egy hosszú pad, mosdó és a porcelán trónus a sarokban, ez volt minden berendezés; a váltás kosztümöket mindenki a saját irodájában tartotta, csakúgy mint a személyes piperedolgokat - sampont, hajkefét, kölnit ízlés szerint.

Bagoly végre lerángatta a csuklyát, és az ujjaival végigszántotta sötét haját. - Egy forró zuhany tényleg jól fog esni.

Eddie követte a mozdulatot egy vigyorral. Most, hogy Hollis haját nem takarta semmi, a férfi még jobb képűnek tűnt, és Eddie bele akart markolni a sötét tincsekbe, kicsit megrángatni őket, mielőtt végigharapdálta volna a nyakat és vállat. Megrázta a fejét és inkább vetkőzni kezdett. A maszkot hagyta utoljára, de nem volt hajlandó takargatni magát, mikor lekerült az alsónadrág is.

Nem, mintha szükség lett volna rá. Hollis látott már meztelen férfit eleget, az iskolában, a rendőrség öltözőiben, elvétve még az utcán is; nomeg, volt alkalma megcsodálni csapattársai fizikumát is, Metropolisz arányos, izmos testét, vagy Moly karcsú, finom alakját.

A bőr és láncszövet tunikát eltartott egy darabig leszenvedni magáról; a többi ruhadarab már gyorsabban követte. Hamarosan a teljes kosztüm ott pihent a padon, szépen elrendezve. Végül a maszk is lekerült, és Hollis nem tudta leküzdeni az enyhe pírt, ami megszínezte kissé az arcát; csak most érezte magát igazán meztelennek. A kis fekete bőrdarab odakerült a többi közé, és Bagoly óvatosan megnyitotta a vizet. A fűtőrendszer néha szeretett tréfálkozni.

A Komédiás lerakta a szivart, majd a maszkot is, mielőtt végigmérte volna Hollist. A másik férfi háttal állt neki, és a zuhanyfülkén kívül várta, amíg a csövekből a kihűlt víz helyett a forró jön. Eddie várt két szívdobbanást - egy örökkévalóságot - mielőtt elhatározta volna magát. Az edzés alatt lehet, hogy képzelődött, de minél többet gondolt Hollisra, annál inkább felizgatta a gondolat.

Odalépett a másik férfi mögé, megállapította, hogy még alacsonyabb a másiknál, majd két kézzel ráfogott a másik vállaira. - Szóval szeretnél velem több időt tölteni, hmm?

Hollis összerezzent, és félig megfordult; a szíve gyorsabban vert. Félt. Nem akarta megbántani a fiút, de hát- Egek, miért volt ilyen sármos ez a kölyök így alig pelyhedző állal is? Más fiúk ebben a korban még vékonyak, nem tudnak mit kezdeni a végtagjaikkal - Eddie-nek azonban nem voltak ilyen problémái. Izmos volt, és jóképű.

- Csak... ha van rá lehetőség - nyögte; a hangja rekedt volt egy kicsit.

Eddie, bár magának sem vallotta be, félt, hogy Hollis vagy lerázza magáról az érintést, vagy, ami rosszabb lett volna, kineveti. De ehelyett a férfi megfordult és a szemébe nézett, és Eddie vigyora széles lett, mint a macskának, amely megtalálta a tejfölös bödönt.

- A lehetőség adott, a kérdés, hogy mihez kezdesz vele? - A szavaiból áradó magabiztosság ellenére Eddie nem tudta, hogy pontosan mit is csinál. Lányokkal persze már volt; a kikötő tele volt fiatal prostikkal, akik közül nem egy hálás volt, amiért Eddie beverte az orrát pár stricinek, de a férfiak közti kapcsolatról csak elméleti tudása volt. Az is leginkább csak mocskos viccekből, matrózokról mesélt történetekből.

-K-kölyök... Eddie... - Bagoly nyelt egyet. Hááát, itt már nem volt értelme kételkedni a szándékokban, elég egyértelmű volt, hogy Komédiás mire pályázik. Hollis lassan a véraláfutásokkal ékes csuklók köré fonta az ujjait. Egészen kiszáradt a szája, nem tudott megszólalni, csak lassan megrázta a fejét. A fenébe. A fenébe is... Azoknak a zöldarany szemeknek bűverejük volt.

Eddie ellazította az izmait, ahogy a másik férfi ráfogott a kezére. Hollis így szabadon odébb rakhatta a kezét, ahogyan csak akarta. Észre sem vette, de akár az edzőteremben, itt is átengedte a gyeplőt az idősebb férfinak, feltételezve, hogy annak tapasztalata kiterjed mindenre.
- Igen? - A szó egyszerre volt kérdés, és beleegyezés; Eddie közelebb lépett, bezárva a testük közötti távolságot és előre hajtotta a fejét. A szája csupán pár centire volt Hollis ajkaitól, vággyal terhes tekintete a kék szemekbe meredt. - Hollis...

Talán csak a felszálló gőz tette, de Bagoly arca már pirosabb volt, mint a pipacs. A saját neve hallatán a hasában megvonaglott az ismerős fájdalom; ez egyúttal rádöbbentette, hogy mennyi mindenre nem volt valójában ideje, mióta felcsapott maszkos igazságosztónak... Megint nyelt egyet és megrázta a fejét, kissé határozottabban.

- Mit akarsz tőlem, Eddie...? Nem szabad... Nem tehetjük.

Nem tehette. Rendőr volt, tisztelete a törvényt. Mellesleg fogalma sem volt róla- Na jó, volt egy kis fogalma róla, de... Az elmélet ehhez nem elég.

- Tessék? - Eddie azt hitte rosszul hall. De Hollis arckifejezése és a szavak együtt túl valósak voltak; és bár értékelte valahol, hogy ő lett a vicc csattanója, fel is dühödött. Lerázta Hollis kezét a csuklójáról, majd meglökte az idősebb férfit a zuhany fala felé. - Mi a francról beszélsz? Ki tiltja meg? Ez nem a katonaság és nehogy azt mondd, hogy túl fiatal vagyok...!

- Nem, dehogy-! Nem erről... - Te jó ég, tulajdonképpen erről IS szólhatott volna a dolog, hiszen Eddie még fiatalkorú- Úristen. Hollis legszívesebben a fejét verte volna a falba.

- Nem... szokás. - Rendben, most már főbe is akarta lőni magát. -Eddie... nem vagyok olyan. Te sem... Ez... nem helyes. Mi lenne, ha kiderülne...?

A tiltakozáson nem sokat lendített, hogy Bagoly érezte, a vére inkább lefelé próbál keringeni... Kétségbeesetten próbált ellenállni a kísértésnek.

Eddie ujjai ökölbe szorultak egy pillanatra, mielőtt tenyérrel ráfogott volna Hollis vállára megint. Meg akarta ütni, és meg akarta csókolni Hollist, aki úgy mondott nemet, hogy közben igenre gondolt. Közel lépett, amíg térdtől mellkasig összeértek és félig lehunyta a szemét, ahogyan a kontaktus feltüzelte a vérét.

- Tudod, mi a vicc? Nem érdekel - szinte suttogott.

Hollis visszabámult, egy hosszú pillanatig, aztán elkapta a tekintetét; nem bírta elviselni a fiú pillantását, azt a bűnös, csábító fényt a zöldarany szemekben. Nem, nem, ezt nem lehet, nem szabad… Még akkor sem, ha Nelly is ránézett így a társaira egyszer-egyszer, vagy a Bíró, aki tulajdonképpen mindig így nézett, és ó, te magasságos Isten, az a kolléga is, aki valamikor, nem is olyan régen megpróbálta sörözni hívni munka után… Az ő szemében is ezek a sóvár lángok táncoltak. Bagoly elfordította a fejét, lehunyta a szemét, és nyelt egyet. A hozzásimuló test forró volt, bársonyos, és felettébb lelkes. Az ágyékuk összeért, és mikor Eddie, elunva Hollis tétovázását, előre mozdult egy picit, Hollis megnyikkant. Talán… talán ki lehetne ebből is mászni, mint Moloch csapdáiból… Véresen, meggyötörve, de élve.

Bagoly nem tiltakozott, nem lökte el, nem ütötte meg - ez már fél siker volt, és bőven elég ahhoz, hogy a Komédiás közelebb lépjen. Eddie szája kicsit kitátva felnyögött, ahogyan összeért a testük. Félig lehunyt szemmel nézett fel Hollisra, majd két marokkal a hűvös csempéhez szorította a másik férfi csuklóit. A csípője megmozdult ismét, félig kínozva, félig kényeztetve mindkettejüket.

- Ugye milyen jó?

Bagoly ujjai megrándultak, és a feje a falnak koppant, ahogy hátravetette; a pillanatnyi tompa fájdalom viszont legalább észhez térítette egy kicsit. Ez az egész... nem teljesen az volt, aminek látszott. Eddie fiatal volt még... nem akarhatott mást, csak kielégíteni valami hirtelen jött vágyat. Talán... segíteni neki ebben mégsem akkora bűn, mint... ha bármi mást csinálnának. Hollisnak is volt egy-két vadabb barátja, akik fura dolgokkal mulattatták egymást; például azon versenyeztek, ki tud rövidebb idő alatt elélvezni...

Ha jobban belegondolt, az egész helyzet inkább vicces volt, semmint kétségbeejtő. Bagoly feszült izmai elernyedtek kissé. Komédiás az utcán nőtt fel, nem ismert szabályokat, törvényeket - vagy ha igen, abból és azért élt, hogy megszegje őket. Vad volt és zabolátlan, mint egy gyönyörű musztáng, és Hollis szerette volna, ha ezt a féktelen erőt jól és jóra használta volna. Felébredt benne az ösztön, hogy segítsen, megóvjon, neveljen; így már egyszerűbb volt a következő lépés.

- Engedj el, - suttogta szelíden.

- Nem - rázta meg a fejét Eddie, és erősebbre fogta a szorítását. Érezte Bagoly vágyát, ahogyan saját férfiassága végigdörzsölte; és túl jó volt ahhoz, hogy csak így egyszerűen feladja. - Nem - ismételte meg még egyszer, majd előre döntötte a fejét és fogaival végigkarcolta Hollis vállát.

- Nem fogok elfutni, - ígérte Hollis, és úgy fordította a fejét, hogy az orrát a fiú fekete hajába fúrhassa. - Segítek. Kérlek.

A szelíd szavak megzavarták Eddie-t, és egy pillanatnyi tétovázás után meglazította a szorítását, sőt egy apró lépést is hátrált. Kihúzta magát, és Hollis szemét kereste a tekintete.

- Segítesz? Hogy? Mi jár a fejedben? - A máskor gúnyos hang most csak a türelmetlenségről árulkodott.

Most már minden olyan volt, mint egy álom, valószínűtlen, bódult, simogatóan édes - és egy álomban bármit szabad. Hollis Eddie után nyúlt, bezárta a kettőjük közt a távolságot; két tenyere közé fogta a fiú arcát, és gyengéden homlokon csókolta, aztán, mielőtt Komédiás tiltakozhatott volna az atyáskodó bánásmód ellen, Bagoly keze lejjebb rebbent, és megpihent a másik merev vesszőjén.

A sóhaj hangos volt, és Eddie szeme lecsukódott, ahogyan az összes figyelme Hollis ujjaira terelődött. A bőrkeményedésekkel szabdalt tenyér ismeretlen volt; de a benne lévő erő pihent és Eddie egyik keze ráfogott Bagoly vállára, míg a másikkal a csempéken támaszkodott meg. Résnyire nyitotta a szemét és megmozdította a csípőjét, szavak nélkül kérve, hogy Hollis mozduljon.

Bagoly mosolygott; a fogása szorosabb lett egy kicsit, és finoman mozgatni kezdte a kezét, lassan, ráérősen, de alaposan. Szabad keze, karja a fiú izmos teste köré fonódott, hogy megtartsa, ha meginogna, és apró csókokkal hintette tele Eddie arcát, a halántékát, a homlokát.

Eddie hagyta. Most, hogy Hollis - heh - kézbe vette a dolgokat, már nem volt szükség arra, hogy bármi mást csináljon, csak élvezze. Felnyögött, amikor egy érzékeny pontot érintett meg Hollis, szinte levegő után kapkodott. Az élmény nem volt teljesen új, bár még férfival nem csinálta, de ez cseppet sem csökkentette az élvezetet.

- Ez jó... Még...! - tette hozzá.

Bagoly halkan felnevetett, és készségesen engedelmeskedett; Eddie szép volt, amikor elragadta a szenvedély. Elhalványult benne az a borotvaél, ami ott lappangott a szavai, mozdulatai, mosolya mögött, de nem tűnt el teljesen; nem olvadt el, mint egy nő, nem vetette alá magát a gyönyörnek, hanem kiélvezte azt. Férfiasan vonzó volt, de fiatal is, és Hollis hitelen nagyon szerette volna megcsókolni. Lejjebb hajtotta a fejét, és az ajka megközelítette a fiúét, bár még nem érte el.

Eddie nem gondolkodott sokat; közelebb csúszott és bezárta a távolságot. Balja, ami eddig a csempén pihent felemelkedett és Hollis tarkójára fogott rá, míg jobbja megszorult a másik férfi vállán. Nyelve agresszívan tört előre. Eddie úgy csókolt, ahogyan kűzdött - teljes erővel, és minden eszközt bevetve.

Hollis levegőt sem kapott szinte. Belenyögött a csókba, a karja megszorult Eddie dereka körül, és az eddig komótosan ügyködő kéz gyorsított e tempón. Mintha valami különös őrület szállta volna meg, Bagoly látni akarta a gyönyörtől eltorzult arcot, érezni, ahogy a fiú gerince megfeszül, hallani a rekedt hangot, ahogy az orgazmussal egyidőben előtör a torkából - talán egy név lesz az, ki tudja-

Visszacsókolt, éhesen, majdnem ugyanolyan agresszívan. A saját férfiassága lüktetett, egy érintésért könyörgött, de még nem törődött vele.

Eddie nem törődött a hanggal, ami elhagyta a torkát; bármi volt is, nem volt elég, hogy a világ tudtára adja, mennyire élvezi a dolgokat. Megszakította a csókot, ahogy levegő után kapkodott pár másodpercig, majd ismét Hollis szájára tapasztotta az ajkait; érezte közel van már a beteljesülés. A teste szinte lázban égett, az izzadtság hűvös cseppekben folyt végig a gerince vonalán, ahogyan a gyönyör megült az ágyékában.

Felkiáltott, ahogyan szikrák ugráltak a szeme előtt és a vére szinte forrni kezdett, mielőtt mindennek vége lett volna. Erőtlenül kapaszkodott Hollis vállába és várta, hogy a térde abbahagyja a remegést.

Két erős kar tartotta meg, a hasának egy merev vessző nyomódott; bár Hollis nem tett, vagy kért semmit, csak várt türelmesen, a fiatalabb maszkot magához ölelve. Valahol mélyen egy kicsit büszke is volt magára.

Eddie nem tudta mennyi ideig tartott, amíg a gondolatai visszatértek a rendes kerékvágásba, de amint tudott kiegyenesedett, elengedve Hollist. Vigyorogva nézett a másik férfira, és megnyalta a száját, ami még mindig bizsergett a csókoktól.

- Ez nem volt semmi!

Bagoly visszavigyorgott.

- Ugyan már. Csak helyetted dolgoztam, ez minden. Remélem, most már jobb. - Megcirógatta a fiú nedves, csillogó tincseit.

- Helyettem? - Eddie nem volt biztos abban, hogy örült ennek a szónak. De a következménye egyértelmű volt. Előrenyúlt, és a golyóktól kezdve a fejig végigsimított Hollis vesszőjén. - Akkor most lógok neked eggyel, mi?

- Aah! - Bagoly Eddie nyaka köré fonta a karjait, és nyelt egyet.

- N-nem így értettem, de... hálás lennék, ha-

- Ha? - kérdezte Eddie. Gonosz dolog volt, de hallani akarta, amint Hollis elmondja, részletesen, mit is szeretne tőle; kapkodó lélegzettel, félbeszakított szavakkal. - Mondd el!

Picit elfordította a kezét, hogy egy jobb szöget találjon, majd mozgatni kezdte a csuklóját.

- ... kisegítenél... - lehelte Bagoly elhalóan. - Istenem, Eddie... Erősebben...!

- Igen... Folytasd! - Eddie szorosabbra fogta a markát; gyorsabb ritmusra váltott. A másik férfi védtelen volt és a halvány neonfényben, gyönyörű. Eddie fogai belemélyedtek Hollis alsó ajkába, mielőtt tisztességesen csókolni kezdte volna, visszaadva mindazt a gyönyört, amit kapott.

Az idősebb férfi nyöszörgött, ahogy visszacsókolt, az ujjai Eddie vállába, hátába martak, utóbb a hajába markoltak; nem fájdalmasan, inkább csak az érzés miatt. Hollis nem bírta egy helyben tartani a csípőjét, szinte hozzádörgölőzött a simogató kézhez.

Egy pillanatnyi szünetben, két kapkodó lélegzetvétel közben aztán a kék szemek a fiúéba mélyedtek egy pillanatra.

- Verd ki nekem... - suttogta Bagoly, és egész testében megremegett a gyönyörtől - soha nem mondott ilyen mocskos dolgot még senkinek, és meglepetésére a szégyen csak fokozta a kéjt.

Eddie felnyögött; a profán szavak Éji Bagolytól szinte feltüzelték. Persze, hiába volt fiatal, alig pár perc telt el az orgazmusa óta, és ez még neki is túl kevés volt. Engedett a kérésnek, ujjai úgy mozdultak, ami neki a legnagyobb gyönyört okozta volna. Újra csókolni kezdte Hollist, közben gyorsított a ritmuson.

A férfi lehunyt szemei előtt fehér szikrák pattogtak, a fülében doboló vér megsüketítette; előrelökte a csípőjét, még egyszer utoljára, és elélvezett.

Aztán próbált nem összeesni, fél kézzel a legközelebbi fal felé tapogatózva. A gyönyör még egy darabig a vérében lüktetett, és Hollis elégedettnek, nyugodtnak érezte magát.

Hiányzott már ez nagyon, na. A jövőben több időt kell szakítani a feszültséglevezetésre.

Eddie megtartotta a másik súlyát, legalábbis pár pillanatig, amíg egy óvatos mozdulattal a csempéknek nem támasztotta. A Komédiás nem tudta, mit takarhat Hollis kisimult arca; de a szájába harapva visszanyelte a mondandóját. A csapatmunkához tartozott ez is, hogy a játékszabályokat a csapattársakkal szemben betartotta. Ráadásul ki tudja, hogy Bagoly egyáltalán észrevette volna-e a gúnyt?

Inkább a zuhanyra fordította a figyelmét, és teljesen megengedte a forró vizet. Az ujjai ragacsosak voltak, és mind a ketten szinte fürödtek az izzadtságban.

Hollis hálásan tartotta a kezét a víz alá; nem szeretett mocskos lenni. Az ereje gyorsan visszatért, már biztosan állt a lábán, bár a térde még remegett egy kicsit. Végigsimított Eddie vállán és bólintott.

- Köszönöm.

Eddie viszonozta a gesztust, mielőtt beállt a vízsugár alá. A szappan gyorsan végigjárta a testét; nem időzött feleslegesen hosszan sehol sem. Mikor befejezte, elvigyorodott, és oldalba bökte Hollist.

- A sörözés az még áll, ugye?

Hollis mosolygott.

- Természetesen.

(End.)
From:
Anonymous( )Anonymous This account has disabled anonymous posting.
OpenID( )OpenID You can comment on this post while signed in with an account from many other sites, once you have confirmed your email address. Sign in using OpenID.
User
Account name:
Password:
If you don't have an account you can create one now.
Subject:
HTML doesn't work in the subject.

Message:

 
Notice: This account is set to log the IP addresses of everyone who comments.
Links will be displayed as unclickable URLs to help prevent spam.

Most Popular Tags

Expand Cut Tags

No cut tags

Style Credit

September 2016

S M T W T F S
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Page generated Oct. 23rd, 2017 11:25 am
Powered by Dreamwidth Studios