Én személyszerint szeretem ezt a fajta stílust, pont mert hogy baromi költőien eleresztheti magát az ember. Ez a jó. Viszont szerintem ez a stílus nagyon nem fekszik cselekmény leírásához, mer a körmondatok és jelzők alatt az isten nem veszi ki elsőre, hogy most mi is van (ld. némelyik magyar klasszikus, amely megpróbálta, és máig utálják érte), de pl. egy érzést, egy helyet, egy kis részletet valamiből kiragadni és feltölteni jelzőkkel tökéletes. Az elején a tájleírás tetszik, segít elképzelni az olvasónak a palotát (kicsi részletek, de a lótusz, márvány, szitár, éjszaka, tömjén, citrus megadja a képet), a férfinak a leírása is (bár eléggé hangosak a jelzők, remélem jól gondolom, hogy mégsem üvöltözik xD) viszont - Acélon villant a holdsugár és vérvörös drágaköveken, ahogy a törékeny kéz ívelt pengéjű tőrt emelt a magasba – a sima acél az előretartott tenyérbe mart, érintése nyomán rubincseppek születtek, hogy a vízbe hulljanak, megzavarva a felszínt. - itt kétszer ismétlődik az acél és a vérvörös/rubin is, pedig a fókusz az lenne, hogy itt valakinek beszántották a tenyerét egy tőrrel, maga az önmagában nem fontos abban a mondatban, hogy milyen a tőr. Vagy ha fontos, akkor egy hasonlítás talán jobban illene (vércseppeket a tőr foglalatában levő drágakőhöz), és akkor nem lógna annyira a levegőben az a jelző. Nem tudom jobban megfogalmazni, de ezzel az egy mondattal valami nagyon baxxa a csőrömet.
Na, most kioktattam a nálam jobb írót :D Meg leszek nyuvasztva y/y? Amúgy milyen rpghez van ez írva? oO
no subject
Én személyszerint szeretem ezt a fajta stílust, pont mert hogy baromi költőien eleresztheti magát az ember. Ez a jó. Viszont szerintem ez a stílus nagyon nem fekszik cselekmény leírásához, mer a körmondatok és jelzők alatt az isten nem veszi ki elsőre, hogy most mi is van (ld. némelyik magyar klasszikus, amely megpróbálta, és máig utálják érte), de pl. egy érzést, egy helyet, egy kis részletet valamiből kiragadni és feltölteni jelzőkkel tökéletes. Az elején a tájleírás tetszik, segít elképzelni az olvasónak a palotát (kicsi részletek, de a lótusz, márvány, szitár, éjszaka, tömjén, citrus megadja a képet), a férfinak a leírása is (bár eléggé hangosak a jelzők, remélem jól gondolom, hogy mégsem üvöltözik xD) viszont - Acélon villant a holdsugár és vérvörös drágaköveken, ahogy a törékeny kéz ívelt pengéjű tőrt emelt a magasba – a sima acél az előretartott tenyérbe mart, érintése nyomán rubincseppek születtek, hogy a vízbe hulljanak, megzavarva a felszínt. - itt kétszer ismétlődik az acél és a vérvörös/rubin is, pedig a fókusz az lenne, hogy itt valakinek beszántották a tenyerét egy tőrrel, maga az önmagában nem fontos abban a mondatban, hogy milyen a tőr. Vagy ha fontos, akkor egy hasonlítás talán jobban illene (vércseppeket a tőr foglalatában levő drágakőhöz), és akkor nem lógna annyira a levegőben az a jelző. Nem tudom jobban megfogalmazni, de ezzel az egy mondattal valami nagyon baxxa a csőrömet.
Na, most kioktattam a nálam jobb írót :D Meg leszek nyuvasztva y/y? Amúgy milyen rpghez van ez írva? oO